A PBT is a bankokat védi (H-PBT-H-1128/2012)

Néhány hete beszámoltunk a  Pesti Központi Kerületi Bíróság egyik ítéletéről, aminél egyértelműen tettenérhető a bíróság elfogultsága a bankokkal szemben (l. Egy bírósági ítélet, aminél kilóg a lóláb). A bíróság ugyanis az ítélet meghozatala során szándékosan figyelmen kívül hagyta azokat a tényeket, amelyek a devizahitel-szerződés semmisségét támasztják alá.

Ebben a cikkünkben bemutatjuk a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) egyik határozatát, amelyiknél ugyancsak tettenérhető a bankokkal szembeni nyilvánvaló elfogultság. A határozat szomorú érdekessége, hogy az eljáró tanács tagjai szakmai önbecsülésüket is feláldozták a bankok védelme érdekében.

Kérjük, szánjon rá 10 percet és olvassa végig az  ezt a bejegyzést! A PBT-t csak úgy lehet rákényszeríteni arra, hogy a szakmai követelmények betartásával végezze a feladatát, ha biztosítjuk a határozatok nyilvános kontrollját.  Az iratok megértéséhez jogi képzettség nem szükséges. A PBT határozatának gyenge pontját mindenki meg tudja érteni, aki ismeri a négy matematikai alapműveletet.

A jogeset összefoglalása:

Az eljárás alapját egy 2008 májusában kötött devizahitel-szerződés adja. A szerződés ügyleti kamata 3,99% volt. A szerződéskötés napján a bank saját deviza-eladási és deviza-véleti árfolyamai közötti különbség (ún. “árrés” vagy “árfolyamrés”) értéke 4% volt.

A PBT eljárás egyik célja a devizahitel-szerződés semmisségének megállapítása volt. A törvény szerint semmis az a hitelszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződéshez kapcsolódó valamennyi költséget és a költségek százalékban kifejezett értékét (l. Hpt. 213.§ 1. c)).

A kérlemező érvelése szerint a devizahitel-szerződés semmis, mert az nem tartalmazza az „árfolyamrés” kifejezést és az árfolyamrés értékét „4%”.

A PBT indoklása szerint a devizahitel-szerződés NEM semmis, mert:

A tanács álláspontja szerint az árfolyamváltozás (ahogy az árfolyamrés is) a Kérelmezőnek a szó általános, hétköznapi értelmében valóban költséget, kiadást, vagyoncsökkenést jelent(het), ebből azonban nem következik, hogy az árfolyamváltozás (vagy az árfolyamrés) a Hpt. – a Szerződés megkötésekor, 2008 májusában hatályos – 213. §-a szerinti költségnek minősülne, azt összegszerűen, de legalább az arra vonatkozó becslést a Szerződésnek tartalmazni kellett volna. (H-PBT-H-1128/2012., 2012. május 25.)

A PBT indoklása közgazdaságtanilag szakszerűtlen. Az eljáró tanács tagjai azt gondolják, hogy az “árfolyamváltozás” és az “árfolyamrés” egymással összefügg. A közgazdaságtan szerint azonban az “árfolyamváltozás” és az “árfolyamrés” kifejezések világosan körülírható  tartalommal rendelkeznek, amelyek nincsenek összefüggésben egymással. Az “árfolyamváltozás”  egy pénzügyi kockázatra az “árfolyamrés” egy tranzakciós költségre utal.

A PBT a fenti érvelése több szakmai hibát rejt:

1. Az árfolyamváltozás nem költség, még a “költség” szó “általános, hétköznapi értelmében” sem!

Az árfolyamváltozás egy esemény, aminek az eredménye az, hogy két pénznem egymáshoz viszonyított átváltási árfolyama megváltozik. Az árfolyamváltozások időpontjait és mértékét előre meghatározni nem lehet, mert az árfolyamváltozást számtalan, egymástól teljesen független körülmény befolyásolja. Az árfolyamváltozás következtében növekedhet vagy csökkenhet a két pénznem átváltási árfolyama. Az átváltási árfolyam növekedésének vagycsökkenésének azonban nincsen hatása a devizahitelek havi törlesztő részleteire. A devizahitelek havi törlesztő részletei ugyanis devizában vannak megállapítva. Az  árfolyamváltozás tehát NEM költség.

Az  árfolyamváltozás következtében az a forint összeg módosul, amelyik szükséges ahhoz, hogy az adós a törlesztő részlet kifizetéséhez szükséges devizát megvásárolja. Ezt a jelenséget, szokták közgazdaságtani ismeretekkel nem rendelkező fogyasztók, költségemelkedésnek tartani.

2. Az árfolyamrés egy tranzakciós költség, aminek az értékét a pénzügyi szolgáltatók szabadon állapíthatnak meg.

A magyar közgazdasági terminológia több kifejezést is használ az deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamok közötti eltérés megjelölésére: “árrés”, “árfolyamrés”, “árfolyammarzs”, “Bid-ask szpred”. Egyesületünk az “árfolyamrés” kifejezést használja, mert ezt a kifejezést használja a PSZÁF is a kiadványaiban és az internetes hitelkalkulátorában. A Magyar Nemzeti Bank kiadványaiban azonban leginkább a “Bid-Ask szperd” kifejezést találjuk.

Az árfolyamrés kifejezés tartalmát az alábbi definicióval lehet leírni:

Az árfolyamrés a vételi és eladási árfolyam közötti különbség százalékos értéke.

Ennek a definíciónak az alapján az árfolyamrés értékét az alábbi képlettel lehet kiszámolni:

árfolyamrés %=(eladási árfolyam – vételi árfolyam)/eladási árfolyam

PÉLDA

Az Erste Bank 2008.05.22. napján az alábbi CHF “számlakonverziós deviza árfolyamokat” alkalmazta (forrás: www.erstebank.hu):

Devizanem Egység Vétel Eladás Közép
CHF 1,00 148,08 154,12 151,10

A fenti vétlei és eladási árfolyamok figyelembevételével az árfolyamrés értéke 4%:

árfolyamrés (%) = (eladási árfolyam – vételi árfolyam) /eladási árfolyam
4% = ( 154,12 – 148,08 ) / 154,12

3. Az árfolyamrés tranzakciós költség, mert befolyásolja a devizahitelek törlesztő részleteinek az értékét.

Idézet az egyesület egy korábbi kiadványából:

A devizahitelek sajátossága abban állt, hogy a hitelnyújtók a hitel összegét, a hitel költségeit és a törlesztőrészletét forint helyett egy másik pénznemben határozták meg. A fogyasztók ugyanakkor továbbra is forintban termelték ki a hitel törlesztéséhez szükséges bevételeiket. Az eltérő pénznem használata miatt a hitellel kapcsolatos minden ügyletnél szükségessé vált a forintösszegek átváltása. A hitelnyújtók így a devizahitelezés során pénzváltói szolgáltatást is nyújtottak a fogyasztóknak.

A devizahitelekhez kapcsolódó pénzváltás eredményeként a hitelnyújtók további költséggel tudták terhelni a devizahiteleseket. Ez a további költség az ún. „árfolyamrés”, ami a devizaeladási árfolyam és a devizavételi árfolyam közötti különbség mértéke.
(l. Fogyasztóvédelmi Elemzés (Devizahitelezés) 10. 0., PITEE 2011.11.11)

Ha megvizsgáljuk a magyarországi hitelintézetek árfolyam adatait, akkor abból egyértelműen látszik, hogy a hitelintézetek többször is manipulálták az árfolyamrés értékét, annak érdekében hogy észrevétlenül pénzt csaljanak ki a fogyasztók zsebéből (l. “Így működött az “árfolyamtrükk”“).

4. Az árfolyamrés értékét a pénzügyi szolgáltató szabadon állapítja meg, ezért az árfolyamrés értéke független az árfolyamváltozástól.

Az Erste Bank által alkalmazott árfolyamrés értéke mindig 4%. Az Erste Bank weboldalán 2004-ig vissza lehet keresni a napi devizaárfolyamokat  (www.erstebank.hu). 2004 és 2012 között a bank HUF/CHF közép árfolyama nagyjából 140 HUF és 240 HUF között mozgott. A jelentős árfolyamváltozások ellenére a napi  deviza vételi és deviza eladási árfolyamok különbsége (vagyis “árfolyamrése”) állandóan 4%.

Dátum Pénznem Egység Erste Vétel Erste Eladás Árfolamrés
2005.04.07. CHF 1,00 155,9 162,26 4%
2006.07.14. CHF 1,00 177,19  184,43 4%
2007.06.07. CHF 1,00 150,7  156,86 4%
2008.07.30. CHF 1,00 138,38 144,02 4%
2012.07.06. CHF 1,00 233,59 243,13 4%

Összefoglalás

A PBT 2012. május 25. kelt H-PBT-H-1128/2012. sz. határozata gyakorlati oldalról megközelítve teljesen életszerűtlen, elfogadhatatlan, illetve mind közgazdaságilag, mind jogilag szakszerűtlen. Téves a PBT tagjainak az a gondolatmenete, miszerint a pénzügyi szolgáltatónak ne kellet volna már a szerződés megkötésekor 35 évre (a teljes futamidőre) előre meghatároznia az árfolyamrést mint költséget. Az árfolyamrés egy tranzakciós költség, amelyik teljesen független az árfolyamváltozásoktól.

Ha a PBT tagjai nem tudnak különbséget tenni “árfolyamváltozás” és “árfolyamrés” között, akkor a szaktudásuk nem megfelelő pénzügyi jogviták eldöntéséhez. A fogyasztók védelme érdekében reméljük, hogy a PBT a H-PBT-H-1128/2012. sz. határozat hibáit a lehető leghamarabb orvosolni fogja.


Idézet a PBT weboldaláról:

7. Ki lehet a Pénzügyi Békéltető Testület tagja?

A Pénzügyi Békéltető Testület tagjai köztisztviselők, akik jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával vagy közgazdasági egyetemi diplomával rendelkeznek. Ezen kívül a Pénzügyi Békéltető Testület tagjaival szemben további elvárás, hogy ismerjék a pénzügyi közvetítő rendszert, ezért különböző szakjogászi végzettség, speciális szakmai gyakorlat elvárás velük szemben.

A PBT eljáró tanácsának tagjai: dr. Kőhalmi Attila, dr. Németh Szilvia, Szabó Péter

5 Responses to A PBT is a bankokat védi (H-PBT-H-1128/2012)

  1. […] melynek az indoklása megkérdőjelezi az eljáró tanács szakmai felkészültségét (l. A PBT is a bankokat védi 2012.07.12). A mostani határozat alapján azt feltételezzük, hogy a PBT tagjaiban már tudatosult, hogy az […]

  2. […] és az ”árfolyam-kockázat” kifejezések közötti eltérés az olvassa el a “A PBT is a bankokat védi (H-PBT-H-1128/2012)” […]

  3. […] A PSZÁF és a PBT eleinte úgy tettek, mintha nem tudnák mit jelent az, hogy árfolyamrés (H-PBT-H-1128/2012), aztán elkezdték azt magyarázni, hogy az árfolyamrés mégsem költség (H-PBT-H-2079/2012), […]

  4. […] összekeverte az “árfolyamrés” kifejezést az “árfolyamkockázattal” (A PBT is a bankokat védi (H-PBT-H-1128/2012)). A PBT határozata 2012. május 25. napján, a Fővárosi Ítélőtábla ítélete pedig 2012. […]

  5. […] egymást. A PBT eleinte összekeverte az “árfolyamrést” az “árfolyamkockázattal” (H-PBT-H-1128/2012.). Ugyanezt a hibát elkövette a A Fővárosi Ítélőtábla is […]

%d blogger ezt kedveli: