A Fővárosi Ítélőtáblának beletört a bicskája a THM-Paradoxonba (4.Pf.20.580/2012/3.)

A Fővárosi Ítélőtábla meghozta az első ítéletét az egyesületünk által 2011. november 11. napján közzétett érvekkel kapcsolatban. Megtisztelve érezzük magunkat, mert a Fővárosi Ítélőtábla átvette az egyesületünk által kitalált “THM-Paradoxon” megjelölést (l. Fogyasztóvédelmi Elemzés). Örülünk, hogy a munkánk az igazságszolgáltatás berkein belül is kezd visszhangra találni! Az ítélet indoklása viszont azt mutatja, hogy a Fővárosi Ítélőtáblának a tagjai nem értik, mit jelent a “THM-Paradoxon” megjelölés. A “THM-Paradoxon” lényege ugyanis az, hogy a devizahitel-szerződések semmissége matematikai úton bizonyítható.

A Fővárosi Ítélőtábla által összehordott érvelés jogilag téves, közgazdaságtanilag pedig butaság. Az ítéltet ismeretében a bankok valószínűleg felszabadultan körbe röhögik a magyar igazságszolgáltatást. Egy jogállamban elfogadhatatlan lenne az, hogy egy fellebbviteli bíróság ennyire átgondolatlan ítéletet hozzon.

Ebben a bejegyzésben bemutatjuk, hogy miért téves a Fővárosi Ítélőtábla 2012. június 26. napján kelt 4.Pf.20.580/2012/3. számú ítélete.

A Fővárosi Ítélőtábla 2012. június 26. napján kelt 4.Pf.20.580/2012/3. számú ítéletének indoklása két kulcs-mondatot tartalmaz:

  •  “THM rendelet szabályai sem tartalmaznak az árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezést.”
  •  “A THM rendelet 8. § (1) bekezdése és a Hpt. rendelkezései között nem állapítható meg ellentét.

Forrás: Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.580/2012/3.

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy ez mit jelent és bemutatjuk, hogy miért butaság ez a két kijelentés.

1. Első kijelentés
THM rendelet szabályai sem tartalmaznak az árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezést.”

A Fővárosi Ítélőtábla azt állítja, hogy az árfolyamrésre – mint költségre – a THM rendelet nem vonatkozhat, mert a THM rendeletben nincsen az árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezés.

A Fővárosi Ítélőtábla ezek szerint a THM rendelet úgy értelmezi, hogy az csak olyan költségekre vonatkozik, amelyek a THM rendeletben meg vannak nevezve.

Ez a gondolatmenet legalább három okból téves.

1.1. Jog

A Fővárosi Ítélőtábla érvelése jogilag butaság, mert ha a THM rendelet valóban csak olyan költségekre vonatkozna, amelyek a THM rendeletben meg vannak nevezve, akkor a bankoknak nem lenne szabad a THM számítása során olyan költségeket figyelembe venniük, amelyekkel kapcsolatban nincs a THM rendeletben szabályozás.

Felhívjuk a tisztelt Fővárosi Ítélőtábla figyelmét arra, hogy a devizahitel-termékekhez számtalan fajta és elnevezésű költség kapcsolódik (pl. “kezelési költség”, “folyósítási díj”, “hitelkeret beállítási jutalék”).

A Fővárosi Ítélőtábla értelmezése szerint, tehát a bankok a THM rendelettel ellentétes módon számolták ki a THM értékét, ha a számítás során figyelembe vették pl a “kezelési költséget”. Vizsgálataink szerint ezt a költséget valamennyi bank felszámolja a fogyasztóknak, és ezt a költséget valamennyi bank figyelembe vette a THM számítása során. Ugyanakkor a THM rendelet szabályai nem tartalmaznak a “kezelési költségel” kapcsolatos rendelkezést sem. Ha igaz lenne a Fővárosi Ítélőtábla értelmezése, akkor az összes devizahitel-szerződés semmis lenne, mert a bankok a THM értékét a “THM rendelettel ellentétes módon” számolták volna ki.

Ha elolvassuk a THM rendeletnek a THM számításra vonatkozó szabályozását, akkor egy logikusan gondolkodó ember számára világos, hogy a Fővárosi Ítélőtábla értelmezése nem lehet helytálló. THM rendeletben a THM számítást a 8. § (1) bekezdés szabályozta. Ebben a bekezdésben a törvényalkotó a “költség” kifejezést használta. A “költség” egy gyűjtő fogalom, ami magában foglalja a hiteltermékhez kapcsolódó bármilyen fajta és bármilyen elnevezésű költséget.

Megj.: A GVH egy 2009-es elemzésében bemutatta, hogy a magyar pénzügyi szektor egyik problémája pont az, hogy a pénzügyi termékek költségstruktúrája átláthatatlan, többek között, azért mert a bankok a különböző típusú és a legváltozatosabb elnevezésű költségeket alkalmazzák (GVH – Váltás egyes lakossági és kisvállalati pénzügyi termékek esetében, 2009. február 5.).

A Fővárosi Ítélőtábla érvelése tehát azért logikátlan, mert ha elvárnánk azt, hogy a THM rendelet az összes létező költségfajtát egyesével megnevezzen, akkor a rendelethez egy végeláthatatlan hosszú és rendszeresen aktualizálandó mellékletet kellett volna csatolni. Ezzel szemben egy jogállamban teljesen elfogadható az a törvényalkotói megoldás, ha egy hosszú lista helyett a törvény szövegébe egy gyűjtőfogalom (értsd. “költség”) kerül.

Elvárjuk a Fővárosi Ítélőtábla bíráitól, hogy hajtsanak fejet a jogállam törvényalkotási technikái előtt és értelmezzék a “költség” kifejezést gyűjtőfogalomként!

1.2. Közgazdaságtan

A Fővárosi Ítélőtábla érvelése közgazdaságtanilag is butaság. A THM egy közgazdaságtani mutató, amit a közgazdaságtan nemzetközileg elismert szabályai szerint kell kiszámolni. A THM mutató számításának szükségszerűségét egy EU jogszabály írja elő, ezért a THM-et az EU minden tagállamában ugyanúgy kell kiszámolni. Emiatt a THM rendeletben a “költség” kifejezést nem jogilag kell értelmezni, hanem a közgazdaságtan szabályai szerint!

A közgazdaságtan szabályai szerint árfolyamrés egy ú.n. “tranzakciós költség”. Akinek vannak közgazdaságtani ismeretei, az tanult arról, hogy az árfolyamrés (vagy másnéven “árrés”, “bid-ask spread”, “árfolyammarzs”, “árfolyammarge”) a pénzügyi tranzakciókhoz kapcsolódó költség. Akinek nincsenek közgazdaságtani ismeretei, az pedig elolvashatja az interneten nyilvánosan elérhető PSZÁF dokumentumokat az árfolyamréssel kapcsolatban.

Ezekből a dokumentumokból világosan kiderül, hogy a PSZÁF 2004-ben megvizsgálta a devizahitel-szerződések költségstruktúráját és arra az eredményre jutott, hogy az “árfolyamrés egy a devizahitel-szerződésekhez kapcsolódó speciális költség”, és erre tekintettel előírta a bankoknak hogy a THM számítása során vegyék figyelembe az árfolyamrés értékét.

A THM rendelet 8. § (1) bekezdésében található “költség” fogalmát, tehát a PSZÁF 2004-óta úgy értelmezi, hogy az árfolyamrést költségnek kell tekinteni. Ha Fővárosi Ítélőtábla – vagy a Pénzügyi Békéltető Testület – úgy gondolja, hogy az árfolyamrés mégsem lenne költség, akkor azzal a PSZÁF szakmai felkészültségét kérdőjeleznék meg.

Elvárjuk a Fővárosi Ítélőtábla bíráitól, hogy hajtsanak fejet a közgazdaságtan nemzetközileg elfogadott alapelvei előtt és tekintsék a THM szerinti “költségnek” az árfolyamrést!

1.3. Tények

A Fővárosi Ítélőtábla érvelése butaság, mert ignorálja a tényeket. A PSZÁF 2004-ben előírta a bankoknak hogy az árfolyamrést vegyék figyelembe a THM számítása során. A bankok ennek az elvárásnak 2004-óta szinte kivétel nélkül leget tesznek. Emiatt a 2004 és 2009 között kötött devizahitel-szerződésekben szereplő THM értéke, tartalmazza(!) az árfolyamrésre jutó költséget. Ha most 2012-ben kiderülne, hogy az árfolyamrés jogilag mégsem lenne költség, akkor annak az lenne az egyenes következménye, hogy az összes THM számítás, aminél az árfolyamrést figyelembe vették egy csapásra hibássá válna. A hibás THM érték miatt pedig az összes devizahitel-szerződés semmissé válna.

Elvárjuk a Fővárosi Ítélőtábla bíráitól, hogy hajtsanak fejet a tények előtt és számoljanak utána annak, hogy mely költségeket tartalmazzák a szerződésekben található THM mutatók!

Végeredményként megállapíthatjuk, hogy a Főváros Ítélőtábla azon érve miszerint: a „THM rendelet szabályai sem tartalmaznak az árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezést” elfogadhatatlan, mert ellentmond a jogértelmezési alapelveknek és ellentmond a közgazdaságtani alapelveknek.

2. Második kijelentés
A THM rendelet 8. § (1) bekezdése és a Hpt. rendelkezései között nem állapítható meg ellentét.

Az ítéletnek ez a mondata azt igazolja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nem olvasta el a felperes beadványát. A felperes nem(!) állította azt, hogy THM rendelet 8. § (1) bekezdése és a Hpt. rendelkezései között ellentét lenne. Ezzel ellentétben a felperes azt állította, hogy a THM rendelet 8. § (1) bekezdése és a Hpt. 213. § (1) bek. c) pontja egymással összhangban(!) állnak, és emiatt a devizahitel-szerződés semmissége matematikai úton bizonyítható.

A “THM-Paradoxon” néven összefoglalt érv megértéséhez jogi tudásra nincs szükség. Ezt az érvet mindenki könnyen megértheti, aki tud olvasni és logikusan gondolkozni.

A THM rendelet 8. § (1) bekezdésének és a Hpt. 213. § (1) bek. c) pontjának a szövegét az alábbi táblázat mutatja:

THM rendelet 8. § (1) bekezdés Hpt. 213. § (1) bek. c) pont
A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket … kell figyelembe venni. Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik
nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos összes költséget.

Aki tud olvasni, az látja, hogy mind a két rendelkezésben szerepel a “költség” kifejezés.

Aki tud logikusan gondolkozni az érti, hogy a “költség” kifejezést mind a két jogszabályban azonos módon kell értelmezni.

Aki ezt a két egyszerű gondolati lépést követni tudja az, az alábbi következtetésre jut:

A szerződésben feltüntetett költségek alapján ki kell tudni számolni a szerződésben feltüntetett THM-et.

A fenti következtetés alapján pedig a végeredmény nem lehet más mint (jogászok, figyelem, most egy többszörösen összetett mondat következik!):

Ha a szerződésben feltüntetett költségek alapján kiszámolt THM nem(!) egyezik meg a szerződésben megadott THM-mel, akkor az a szerződés semmis, mert abban a szerződésben nincsen feltüntetve az összes költség, amit a bank a THM számításnál figyelembe vett.
(A biztonság kedvéért, kérjük, olvassa el újra ezt az utolsó gondolatot!)

Az a jogász, aki ezt a gondolatmenetet nem érti, az ne(!) foglalkozzon pénzügyi joggal, mert tevékenységével csak kárt okoz a magyar társadalomnak!

A fenti gondolatmenet alapján a devizahitel-szerződések semmisségét az alábbi módon lehet ellenőrizni:

  1. Lépés: olvassuk el a devizahitel-szerződést és húzzuk alá a szerződésben feltüntetett költségeket.
  2. Lépés: az aláhúzott költségek figyelembevételével számoljuk ki a THM-et.
  3. Lépés: a kapott THM értéket hasonlítsuk össze a szerződésben feltüntetett THM értékkel.
  4. Lépés: ha a két THM érték nem(!) egyezik, akkor a devizahitel-szerződés semmis.

Tekintettel arra, hogy a PSZÁF 2004-ben kötelezte a bankokat arra, hogy a THM számításnál vegyék figyelembe az árfolyamrés értékét is, a két THM érték között mindig lesz eltérés, mert a bankok az árfolyamrés értékét a szerződésekben ennek ellenére nem tüntették fel!  Következésképpen, semmis az a devizahitel-szerződés, amelyikben az árfolyamrés értéke nincsen feltüntetve. Ez a THM-Paradoxon!

Elvárjuk a Fővárosi Ítélőtábla bíráitól, hogy hajtsanak fejet a matematikai törvényszerűségek előtt, és mondják ki, hogy semmis az a devizahitel-szerződés, amelyikben nincsen az árfolyamrés értéke feltüntetve!

Végeredményként megállapíthatjuk, hogy a Főváros Ítélőtábla azon kijelentése miszerint: a “THM rendelet 8. § (1) bekezdése és a Hpt. rendelkezései között nem állapítható meg ellentét.“; teljesen igaz, csakhogy ez az állítás pont azt támasztja alá, hogy matematikailag semmis az a devizahitel-szerződés amelyikben nincsen az árfolyamrés értéke feltüntetve.

3. Összefoglalás

Fővárosi Ítélőtábla 2012. június 26. napján kelt 4.Pf.20.580/2012/3. számú ítélete súlyos jogi, közgazdasági és logikai hibákat tartalmaz. A Fővárosi Ítélőtábla indoklása megkérdőjelezi a magyar igazságszolgáltatás felkészültségét és pártatlanságát. Amíg a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata figyelmen kívül hagyja a matematikai törvényszerűségeket, addig Magyarország nem jogállam.

Mi csak remélni tudjuk, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a lehető leghamarabb korrigálni fogja a 4.Pf.20.580/2012/3. számú ítélet hibáit.

4. Utószó

A Fővárosi Ítélőtábla fent bemutatott ítéletének az előzménye a Fővárosi Bíróság 2011. december 09. napján kelt 15.G.40.736/2011/8. sz. ítélete. A Fővárosi Bíróság ítéletének indoklása is megérne egy önálló elemzést. Itt az ítéletből azonban csak egy mondatot emelünk ki, amelyik különösen jól jellemzi a Fővárosi Bíróság hozzáállását:

  • Azonban a szerződés semmiségét nem lehet megállapítani egy, már 2010. 06. 11. óta hatálytalan jogszabályi rendelkezés alapján.

Forrás: Fővárosi Bíróság 15.G.40.736/2011/8. 

Egy jogállamban a szerződések semmisségét a szerződéskötés napján hatályos jogszabályok szerint kell megítélni. Ennek megfelelően egy olyan szerződéseknek a semmiségét, amelyiket a felek 2010.06.11. napja előtt kötöttek, meg lehet állapítani egy 2010. 06. 11. óta hatálytalan jogszabályi rendelkezés alapján!

Ezt az alapelvet, eddig egyetlen egy magyar bíróság sem vonta kétségbe. A z ítélet indoklása alapján úgy tűnik, hogy a Fővárosi Bíróság, elsőként, a bankok érdekében még a jogállami alapelveket is hajlandó semmibe venni.

Elvárjuk a Fővárosi Ítélőtábla bíráitól, hogy hajtsanak fejet a jogállami alapelvek előtt, és emeljenek szót ha a Fővárosi Bíróság legközelebb is semmibe veszi a jogállami elveket!

A Fővárosi Ítélőtábla eljáró tanácsának tagjai: dr. Németh László bíró, dr. Molnár Ágnes bíró, dr. Merőtey Anikó bíró, a Fővárosi Bíróság bíráj dr. Tóth Gyula

4 Responses to A Fővárosi Ítélőtáblának beletört a bicskája a THM-Paradoxonba (4.Pf.20.580/2012/3.)

  1. […] 2011. november 11. napján megjelent fogyasztóvédelmi elemzésünkben leírtuk, hogy a devizahitelek semmissége egyszerű matematikai módszerrel bizonyítható. Ezt a matematikai bizonyítást neveztük el “THM-Paradoxonnak“. A Főváros Ítélőtábla 2012. június 26. napján kelt 4.Pf.20.580/2012/3. ítéltében használja a THM-Paradoxon megjelölést, de az indoklás alapján nyilvánvaló, hogy a Főváros Ítélőtábla nem értette meg, hogyan működik a matematikai bizonyítás (l. A Fővárosi Ítélőtáblának beletört a bicskája a THM-Paradoxonba (4.Pf.20.580/2012/3.)). […]

  2. […] A devizahitelek semmisségét végérvényesen a bíróságokon lehet kikényszeríteni. Bírósági eljárást indítani azonban kockázatos vállalkozás. A magyar jogállam állapotát jól mutatja, hogy a bíróságok egyelőre elzárkóznak a matematikai összefüggések felismerése elől (A Fővárosi Ítélőtáblának beletört a bicskája a THM-Paradoxonba). […]

  3. […] nem lehet teljesen kizárni hiszen, ezt az álláspontot képviseli a Fővárosi Ítélőtábla (4.Pf.20.580/2012/3.) és a Pénzügyi Békéltető Testület (H-PBT-H-2079/2012) is. Arra pedig egyelőre úgy tűnik […]

  4. […] Ha végiggondoljuk a magyar igazságszolgáltatás árfolyamréssel kapcsolatos döntéseinek a kronológiáját, akkor láthatjuk, hogy bíróságok ítéletei és a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) határozatai követik egymást. A PBT eleinte összekeverte az “árfolyamrést” az “árfolyamkockázattal” (H-PBT-H-1128/2012.). Ugyanezt a hibát elkövette a A Fővárosi Ítélőtábla is (4.Pf.20.580/2012/3.). […]

%d blogger ezt kedveli: