Az OTP a törvény csapdájában

A holnapi tárgyalás egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy meggyőzzük a bíróságot arról, hogy az OTP Bank Nyrt. saját deviza-eladási és deviza-vételi árfolyamai közötti különbség (ún. árfolyamrés) befolyásolta a per tárgyát képező deviza alapú hitel költségeit, ezért az árfolyamrés értékét a szerződésben fel kellett volna tüntetni; és mivel az árfolyamrés értéke nincs feltüntetve a szerződésben, ezért az semmis (Hpt. 213. § 1. bek c) pont).

Annak érdekében, hogy bizonyítsuk ezt az állításunkat, benyújtottuk a bírósághoz (az elsőfokú eljárás során), a PSZÁF 2004-2008 között kiadott dokumentumainak a kivonatait, viszünk magunkkal egy állásfoglalást a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, nálunk lesz a PSZÁF hitelkalkulátorának az eredménye (amelyik világosan kimutatja a “tőkére jutó árfolyamrés miatti költséget“) továbbá, ha szükséges, elmondjuk mindazt, amit az árfolyamrésről eddig megtudtunk: Árfolyamrés.

Az elsőfokú eljárás tanúsága szerint komoly bizonyítási eljárásra nem számítunk, mert az elsőfokú eljárás során az OTP Bank Nyrt. jogi képviselője gyakorlatilag elismerte, hogy az árfolyamrés “közgazdaságilag egy a szerződéshez kapcsolódó költség” (l. Jegyzőkönyv, 5. oldal). Ezt az állításukat az OTP Nyrt. jogi képviselője ugyanis nem vitatta, és amit az ellenoldal az elsőfokú eljárás során nem vitatott azt a bíróság tényként ismerheti el.

Pp. 163. § 2. bek: A bíróság … az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.

De mi lesz akkor, ha a bíróságban – minden bizonyítékunk ellenére – mégis “kétely merülne fel” és arra az álláspontra helyezkedne, hogy az árfolyamrés mégsem költség?

Ezt a lépést nem lehet teljesen kizárni hiszen, ezt az álláspontot képviseli a Fővárosi Ítélőtábla (4.Pf.20.580/2012/3.) és a Pénzügyi Békéltető Testület (H-PBT-H-2079/2012) is. Arra pedig egyelőre úgy tűnik hiába várunk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) eloszlassa eme két döntés okozta bizonytalanságot (PSZÁF – Hallgat mint süket disznó a búzában).

Emiatt a bizonytalanság miatt gondoljuk végig mi lenne a következménye annak, ha az árfolyamrés mégsem(!) lenne költség!

1. Gyűjtsük össze a tényeket

1.1. A szerződésben feltüntetett THM

A per tárgyát képező devizahitel-szerződés II. pontja szerint a szerződés teljes hiteldíj mutatója 7,88%.

1.2. A szerződéskötéskor érvényes devizaárfolyamok

A szerződéskötés napján az OTP Bank Nyrt. az alábbi devizaárfolyamokat alkalmazta.

Devizanem Vétel Eladás Árfolyamrés
1 CHF 162,66 HUF 164,30 HUF 1%

1.3 A THM számítás ellenőrzése

A PSZÁF hitelkalkulátora segítségével végzett THM számítás eredménye 7,87%

Ez az eredmény figyelembe veszi az 1%-os árfolyamrés miatt keletkezett “tőkére jutó árfolyamrés miatti költséget“.

2. Jogi értékelés

2.1. THM értéke

A szerződésben feltüntetett THM 7,88%, az ellenőrző számítás alapján kapott THM 7,87%. A két THM érték között az eltérés mindössze 0,01%, ami a számítási hibahatáron belül mozog.

Megállapíthatjuk tehát, hogy az OTP Bank Nyrt. a szerződésben feltüntetett THM-et az árfolyamrés értékének figyelembevételével számolta ki.

2.2. Helyes volt-e a THM számítás során figyelembe venni az árfolyamrés értékét?

A THM egy mutató, amit a a szerződéshez kapcsolódó összes költség figyelembevételével kell meghatározni

Hpt. 212. § 2. bek: A teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget.

Ha a bíróság arra az álláspontra helyezkedne, hogy az árfolyamrés mégsem költség, akkor a bank nem vehette volna figyelembe az árfolyamrés értékét a THM számítása során, hiszen az akkor nem költség. Mivel azonban a 7,88%-os THM tartalmazza az árfolyamrés értékét, a szerződésben feltüntetett THM hibássá válna.

2.3 Mi a következménye a hibás THM számításnak?

A Hpt. 213. § 1. bek b) pontja szerint semmis az a hitelszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződéshez kapcsolódó százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót.

Hpt. 213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, …

Ha a bank által megadott THM érték hibás, akkor az olyan, mintha nem tartalmazná a szerződés kapcsolódó százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót. A szerződés tehát a Hpt. 231. § 1 bek. b) pontja szerint lenne semmis.

Összefoglalás

Álláspontunk szerint az árfolyamrés, egy a devizahitelekhez kapcsolódó speciális költség, amit emiatt a szerződésben fel kellett volna tüntetni. Ennek a gondolatmenetnek az alapján a per tárgyát képző szerződés azért semmis, mert az árfolyamrés értéke nincs a szerződésben feltüntetve (Hpt. 213. 1 bek. c) pont).

Ha a bíróság úgy ítélné meg, hogy az árfolyamrés mégsem költség, akkor a devizahitel-szerződés viszont azért lenne semmis, mert a bank az árfolyamrés értékét a THM számítása során figyelembe vette, holott az árfolyamrést nem lett volna szabad figyelembe venni. Ennek a gondolatmenetnek az eredményeként a szerződés azért lenne semmis, mert a megfelelő THM értéke nincs a szerződésben feltüntetve (Hpt. 213. 1 bek. b) pont).

A holnapi tárgyalás valódi kérdése tehát nem az, hogy semmis-e a per tárgyát képező szerződés (hiszen az így is úgy is semmis), hanem az, hogy vajon nyerhet-e pert fogyasztó egy bank ellen? Ha Magyarország jogállam, akkor a törvény előtt mindenki egyenlő!

Reklámok

2 Responses to Az OTP a törvény csapdájában

  1. […] Az OTP a törvény csapdájában […]

  2. […] Az OTP a törvény csapdájában […]

%d blogger ezt kedveli: