A PBT írásba adta, hogy az árfolyamrés költség… (H-PBT-H-282/2013.)

Az elmúlt évben a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) több eljárásban is foglalkozott az “árfolyamrés” kérdésével. Ezen a weboldalon beszámoltunk arról, hogy a PBT tavaly májusban még összekeverte az “árfolyamrést” az “árfolyamkockázattal” (H-PBT-H-1128/2012.). Aztán augusztusban azt állította, hogy az árfolyamrés nem költség, ezért nem is kellett a teljes hiteldíj mutató (THM) számítása során figyelembe venni (H-PBT-H-2079/2012.). Míg aztán idén év elején eljutottunk oda, hogy a PBT elismerte, hogy az árfolyamrésnek “számszakilag” kiszámítható összege és “%-ban kifejezett mértéke” van (H-PBT-H-282/2013.).

PBT-Logo (korrupcio)

PBT

Elvben örülnünk kellene, hogy munkánk gyümölcse (részben) beérett, mert úgy tűnik, a PBT végre elfogadja a “normál banküzemi működéshez” tartozó “alapvető pénzügyi-közgazdasági” összefüggéseket (Dr. Polt Péter, Legfőbb Ügyész 2012. október 11). Ugyanakkor a jogállam megcsúfolásának tartjuk, hogy ehhez majdnem egy év huza-vonára volt szükség! A jogállam megcsúfolásának tartjuk azt is, hogy a mostani indoklás csak azoknak a fogyasztóknak jár, akiket egy fogyasztóvédelmi egyesület képvisel, és a jogállam megcsúfolásának tartjuk azt is, hogy a PBT továbbra is nyilvánvalóan elfogult a bankok javára.

Ebben a bejegyzésben megtudhatja, mivel indokolta a PBT a 2013. február 6. napján kelt elutasító határozatát. A bejegyzés végén pedig arra kérjük, segítsen nekünk megérteni, hogy miért nem tudunk eljárást nyerni a PBT előtt.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


1. Költségnek költség, de nem olyan

A mostani PBT eljárást egy fogyasztó kezdeményezte azzal a céllal, hogy kiderüljön, vajon fenntartja-e a PBT a tavaly augusztusi határozatában megfogalmazott állítást, miszerint az árfolyamrés értékét nem volt szabad a THM számításánál figyelembe venni. Az augusztusi eljárás alapját a K&H Bank Zrt. egyik deviza-alapú hitelszerződése adta, amiben a K&H Bank Zrt. nem(!) vette figyelembe az árfolyamrés értékét a THM számítása során. A PBT ezt a módszert abban a határozatában jogszerűnek találta (H-PBT-H-2079/2012.).

A mostani eljárás alapját az OTP Bank Nyrt. egyik deviza-alapú hitelszerződése adta. Az OTP Bank Nyrt. az egyik olyan bank, amelyik a THM számítások során figyelembe vette az árfolyamrés értékét. A PBT most az OTP Bank Nyrt. számítási módszerét is jogszerűnek találta.

Tekintettel arra, hogy a THM számítás módszerét egy jogszabály definiálta, a két számítási módszer közül az egyik hibás kell, hogy legyen. Érdeklődve várjuk, mikor kerül a PBT elé egy újabb K&H Bank Zrt. által kötött deviza-alapú hitelszerződés, aminek az ürügyén a PBT-nek alkalma lehet bizonyítani, hogy a mostani álláspontja végleges.

A PBT mostani döntésének legfontosabb része a következő:

Az eljáró tanács álláspontja szerint a Hpt. és a THM rendelet Szerződés megkötésekor hatályos rendelkezései az „árfolyamrést” nem határozták meg költségként, így annak számszakilag kiszámított összegét, vagy %-ban kifejezett mértékét nem kellett feltüntetni a Szerződésben. A THM rendelet szerint a THM számításánál a deviza vételi és deviza eladási árfolyam alkalmazásával kifejezett forint összegek szerepelnek, így az árfolyamok közötti különbözet szükségképpen szerepel a THM számításban. Ebből azonban nem következik, hogy a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdése c) pontja szerinti költségnek minősül. (H-PBT-H-282/2013 sz. határozat 5. oldal)

Ha megbízhatunk abban, hogy a PBT-ben – közel egy év gondolkozás után – megszilárdult a kép az árfolyamrés szerepét illetően, akkor a PBT álláspontját az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:

  1. Az árfolyamrés költség, aminek “számszakilag” kiszámítható összege és “%-ban kifejezett mértéke” van.
  2. Az árfolyamrést a Hpt. és a THM-Rendelet nem sorolta a költségek közé.
  3. Az árfolyamrés nem minősül a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdése c) pontja szerinti költségnek.

Az első megállapítással egyet értünk. Ezt a PSZÁF már 2004-ben megírta (Amit a devizahitelekről tudni kell!). Vizsgáljuk meg a másik két állítást.

2. “Az árfolyamrést a Hpt. és a THM-Rendelet nem sorolta a költségek közé”

A PBT azt állítja, hogy az “árfolyamrést a Hpt. és a THM-Rendelet nem sorolta a költségek közé“. Ha a PBT ezt a kijelentést valóban komolyan gondolná, akkor ezt kijelentést alátámasztaná a határozat indoklásában tényekkel:

  1. Melyek azok a rendelkezések, amelyeket a PBT a két jogszabályban megvizsgált, mert a költségekre vonatkoztak?
  2. Melyek azok a költségek, amelyeket ezek a rendelkezések felsoroltak?
  3. Ha van a két jogszabályban bármilyen felsorolás költségekről, akkor az a felsorolás példálózó vagy taxatív?
  4. Hogyan lehet pl. a “kezelési költségről” eldönteni, hogy költség-e, hiszen a Hpt. és a THM-Rendelet a “kezelési költséget” sem sorolja a költségek közé.
  5. Miért állította a PSZÁF 2004-2010 között, hogy az árfolyamrés költség?

A PBT H-PBT-H-282/2013 sz. határozata meg sem próbál választ adni ezekre a kérdésekre. A PBT fenti kijelentése ezért csak a “levegőben lóg”, ami miatt a kijelentés nem más egy tudományosan hangzó, üres szólam. Ha Kosztolányi Dezső elolvasná a PBT határozatát, akkor ezt a mondatot az elsők között húzta volna át:

Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgyis untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekben tartalom és igazság van. Kosztolányi Dezső, Egy és más az írásról

3. “Az árfolyamrés nem minősül a Hpt. 213. §-ának (1) bekezdése c) pontja szerinti költségnek.”

A PBT-nek az a kijelentése, miszerint az árfolyamrés nem minősülnea Hpt. 213. §-ának (1) bekezdése c) pontja szerinti költségnek egyértelmű bizonyíték arra, hogy a PBT elfogult a bank javára. Elég csak egyszer elolvasni, mit is tartalmazott a Hpt. idézett rendelkezése:

Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza … a szerződéssel kapcsolatos összes költséget. (Hpt. 213. § 1. bek . c) pont)

A rendelkezés az “összes költség” szófordulatot használja. Számunkra ez a szófordulat azt jelenti, hogy a szerződésekben a költségeket kivétel nélkül fel kellett sorolni. Ezzel szemben a PBT, az “összes költség” jelzős szerkezetet úgy értelmezi, hogy a szerződésekben nem(!) kellett a költségeket kivétel nélkül felsorolni. Úgy tűnik, a PBT szerint létezhetnek olyan költségek is, amelyek “nem minősültek” az “összes költségnek”.

4. Összegzés

A PBT 2013. február 6. napján kelt H-PBT-H-282/2013. sz. határozatában, részben felülbírálta a PBT 2012. augusztus 24. napján kelt H-PBT-H-2079/2012. sz. határozatát, mert a PBT most megállapította, hogy az árfolyamrésnek “számszakilag” kiszámítható összege és “%-ban kifejezett mértéke” van, amit a THM számításnak tartalmaznia kellett. A PBT ennek ellenére nem jut el arra a következtetésre, hogy a szerződésben fel kellett volna tüntetni az árfolyamrés “számszakilag” kiszámítható összegét és/vagy “%-ban kifejezett mértékét”, ugyanis a PBT értelmezése szerint a Hpt. 213. § 1. bek. c) pontjában használt “összes költség” szófordulat nem azt jelenti, hogy az összes költséget fel kellett sorolni, hanem valami olyasmit, hogy azokat a költségeket kellett felsorolni, amelyek a szerződésben fel vannak sorolva.

Kérjük ossza meg velünk a véleményét!

A fogyasztóvédelmi elemzésünk megjelenése óta legalább 5 eljárást kezdeményeztünk a PBT előtt. Ezeket az eljárásokat kivétel nélkül elveszítettük. A sok befektetett idő és energia láttán felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mi lehet a sikertelenségünk oka. A PBT 2011. évi jelentése szerint ugyanis,

a pénzügyi békéltetés előnyeivel azok a pénzügyi fogyasztók tudnak élni, akik igazukat alá tudják támasztani, felkészültek (ők vagy képviselőik) ügyük vitelére. TÁJÉKOZTATÓ 2011, (7. oldal)

Dr. Imre András, a bankszövetség képviseletében, pedig azt mondta 2013. február 1. napján tartott Hiteles Párbeszéd rendezvényen, hogy

[27:40] …a jelenlegi statisztikák szerint nagyon kevés olyan ügy van, amelyik [a fogyasztók] számára kedvező eredményt hozott. [Ennek] nem az az oka, hogy eddig a bírói rendszer félreismerte a jogszabályokat, hanem az, hogy a többség átlátja a mögöttes közgazdasági folyamatokat és a hatályos jogszabályok szerint jár el az ítéletek meghozatalakor. Előadás: A devizahitel néhány jogi és banküzemtani alapvetése, 2013.02.01

A PBT tájékoztatója és Dr. Imre András véleménye alapján, az a tény, hogy eddig az összes eljárást elveszítettük azt igazolja, hogy nem vagyunk elég felkészültek a pénzügyi fogyasztók képviseletére és nem értjük sem a mögöttes gazdasági folyamatokat sem pedig a hatályos jogszabályokat. Tekintettel arra, hogy tevékenységünkkel minden fogyasztónak segíteni kívánunk, kérjük ossza meg velünk a véleményét arról, hogy Ön szerint, miért veszítjük el az összes eljárást a PBT előtt.


Kérjük támogassa egyesületünk tevékenységét! A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos: Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank: ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám 11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

A PBT eljáró tanácsának tagjai: dr. Sándor Roland, Mohosné dr. Jakab Ágnes, Rajki Klára

One Response to A PBT írásba adta, hogy az árfolyamrés költség… (H-PBT-H-282/2013.)

  1. […] Fél évvel a PBT első döntése után a  Szolnoki  Városi Bíróság megállapítja, hogy az árfolyamrés okozta költség pontosan kiszámítható (ez esetben 60.607 Ft.). Majd ugyanerre a következtetésre eljutott 2013 februárjában a PBT is (H-PBT-H-282/2013.). […]

%d blogger ezt kedveli: