Szolnoki koncepciós perek a devizahitelesek ellen? (3.P.21.893/2011/40)

Idén március elején elterjedt a híre annak, hogy a Szolnoki Törvényszék megerősítette a Szolnoki  Városi Bíróság egyik döntését, amiben a Városi Bíróság elutasította egy fogyasztó keresetét az OTP Bank Nyrt. ellen. A szolnoki bíróságok ítéleteiket azzal a közismert érvvel indokolják, miszerint az árfolyamrés nem lenne költség.  A Szolnoki Törvényszék ítélete azért figyelemre méltó, mert előtte – tavaly decemberben – a Fővárosi Törvényszék egy fogyasztó keresetét elfogadta, azzal az érvvel, miszerint az árfolyamrés költség. A két döntés, tehát nyilvánvalóan szöges ellentétben áll egymással.

Szolnoki Koncepcios Perek Ebben a bejegyzésben összefoglaljuk a Szolnoki  Városi Bíróság indoklását és megvizsgáljuk, hogy vajon a Szolnoki  Városi Bíróság ítélete megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek teljesülése esetén a jogtörténészek egy bírósági eljárást “koncepciós pernek” neveznek.

(A Szolnoki Ítélőtábla ítélete egyelőre nem áll a rendelkezésünkre, ezért vizsgáljuk most csak a Városi Bíróság ítéletét.)


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


1. A Szolnoki Városi Bíróság ítélete

A Szolnoki  Városi Bíróság szerint az árfolyamrés nem minősül a Hpt. 213. § 1.bek. c) pontja szerinti költségnek, mert az eltérő árfolyamok használata csak egy átváltási metódus lenne. A bíróság azonban ennél tovább megy és elismeri, hogy az árfolyamrés miatt 60.607 Ft költsége keletkezett a felpereseknek.

…az elszámolásnál a középárfolyam [eladási árfolyam], illetve a vételi ár közötti különbözet nem tekinthető a fentiek [Hpt. 213. § 1. bek. c. pontja] szerinti kamatnak, költségnek” (ítélet 32. oldal);
A folyósításnál, illetve az elszámolásnál alkalmazott árfolyam, mint átváltási kulcs nem díj, hanem … metódus” (ítélet 32. oldal);
a felperesek által árfolyamrésnek nevezett összeg nem tekinthető jelentősnek … a két árfolyam differencia … felszorozva 60.607 Ft-ot ad“.
Szolnoki  Városi Bíróság 3.P.21.893/2011/40 (2012.09.06)

Ha végiggondoljuk a magyar igazságszolgáltatás árfolyamréssel kapcsolatos döntéseinek a kronológiáját, akkor láthatjuk, hogy bíróságok ítéletei és a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) határozatai követik egymást. A PBT eleinte összekeverte az “árfolyamrést” az “árfolyamkockázattal” (H-PBT-H-1128/2012.). Ugyanezt a hibát elkövette a A Fővárosi Ítélőtábla is (4.Pf.20.580/2012/3.).

Fél évvel a PBT első döntése után a  Szolnoki  Városi Bíróság megállapítja, hogy az árfolyamrés okozta költség pontosan kiszámítható (ez esetben 60.607 Ft.). Majd ugyanerre a következtetésre eljutott 2013 februárjában a PBT is (H-PBT-H-282/2013.).

A magyar igazságszolgáltatás tehát most ott tart, hogy elismeri, hogy az árfolyamrés költség, csak azt nem ismeri el, hogy ezt a költséget a szerződésekben a Hpt. 213. § 1.bek. c) pontja szerint fel kellett volna tüntetni. Máshogy kifejezve: a bíróságok és a PBT már nem kérdőjelezik meg a tényeket (értsd árfolyamrés=költség), hanem vitatják a bankoknak azt a kötelezettségét, miszerint az árfolyamrést a szerződésekben fel kellett volna tüntetni.

A Hpt. 213. § 1.bek. c) pontja így szólt:

Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza … a szerződéssel kapcsolatos összes költséget. (Hpt. 213. § 1. bek . c) pont)

Álláspontunk szerint az “összes költség” szófordulat azt jelenti, hogy a szerződésben a költségeket kivétel nélkül fel kell sorolni. A Szolnoki  Városi Bíróság ítéletének a gyenge pontja az, hogy a bíróság meg sem próbálja elmagyarázni, miért értelmezi a törvényben használt “összes költség” szófordulatát úgy, hogy az nem vonatkozik a szerződéssel kapcsolatos összes költségre, mert az árfolyamrés kivétel.

A bíró ugyan megpróbál valamit magyarázni arról, hogy az árfolyamrés okozta költség nem “tekinthető jelentősnek” (ítélet 34. oldal). A bíró csak azt nem veszi észre, hogy a törvényalkotót nem érdekli, hogy a bíró mit tekint jelentősnek és mit nem tekint annak. A törvényalkotó úgy döntött, hogy az “összes költséget” fel kell sorolni. Ez szerintünk azt jelenti, hogy azokat a költségeket is, amelyeket egyes bírók esetleg nem tekintenek jelentősnek.

A Szolnoki  Városi Bíróság ítélete nyilvánvalóan ellentétes a törvény szövegével. A Szolnoki  Városi Bíróság nyilvánvalóan önkényesen értelmezi a Hpt. 213. § 1.bek. c) pontját.

2. A “koncepciós per” definíciója

Kahler Frigyes, kollégiumvezető bíró, és jogtörténész az 1980-as évek közepétől a diktatúrák társadalmi és jogi természetét, ezzel összefüggésben az 1956-os forradalom, valamint a megtorlás történetét kutatja. Ennek során részletesen vizsgálta az 50es évek koncepciós pereit. Hazánkban ő a koncepciós perek legnagyobb szakértője.

Brusznyai_Arpad_sirkove

Dr. Brusznyai Árpád sírköve

A Dr. Brusznyai Árpád elleni büntetőperről készült tanulmánya megtalálható az interneten (Kahler Frigyes: Adalékok a forradalom utáni koncepciós perek kérdéséhez). Dr. Brusznyai Árpádot a magyar igazságszolgáltatás 1957-ben valótlan tényállás alapján  halálra ítélte.  Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt, ennek ellenére Brusznyait 1958. január 9-én kivégezték (Wikipedia: Dr. Brusznyai Árpád).

Kahler Frigyes arra a következtetésre jut, hogy Dr. Brusznyai Árpád elleni bírósági eljárás tipikus koncepciós per volt, mert az ítélet valótlan tényálláson alapult és a bíróság több anyagi-jogi rendelkezést is megsértett. Német kifejezéssel “Justizmord“-nak szokták nevezni a koncepciós pereket. Ez a kifejezés arra utal, hogy valójában nem a hóhér ölte meg a vádlottat, hanem az a bíróság, amelyik a vádlottat a hóhér kezére adta. A koncepciós perek bíráit ezért is szokták “vérbíró”-nak nevezni, mert ítéleteikhez (kezükhöz) vér tapad. Az 50-es évek legismertebb vérbírója Vida Ferenc, aki Nagy Imre elleni halálos ítéletet hozta.

Kahler Frigyes Brusznyai-perről készült elemzésében a koncepciós pert az alábbiak szerint definiálja:

 “A koncepciós perek fogalmán olyan büntetőeljárásokat értünk, amelyek elszakadnak a büntetőeljárásnak a büntetőeljárási törvénybe foglalt céljától és különböző politikai célok elérését szolgálják.
Kahler Frigyes: Adalékok a forradalom utáni koncepciós perek kérdéséhez

A definíció alapján pedig az alábbi feltételeket sorolja fel, amelyeknek teljesülniük kell, ahhoz, hogy egy bírósági eljárást “koncepciós pernek” nevezhessünk:

1. A politikai cél elérése érdekében;

2. Jogi önkény
2.1. fiktív tényállás alapján, vagy/és
2.2. megalapozatlan (Be . 239. §. /2/ bek.) tényállás alapján, vagy/és
2.3. anyagi-jogi rendelkezés megsértésével, vagy/és
2.4. amorális jogszabályok alkalmazásával;

3. bűnügyi eljárás.

Kahler Frigyes: Adalékok a forradalom utáni koncepciós perek kérdéséhez

Ugyanakkor Kahler Frigyes, nem tekinti ezeket az ismérveket véglegesnek, hanem a fiatal jogász és történész nemzedékre bízza, a koncepciós perek további kutatását.

“A koncepciós perek kutatása ezzel együtt nem tekinthető lezártnak. Fiatal jogász és történész nemzedékek még bizonnyal számos új elemet fog feltárni a diktatúrák e szégyenletes és véres eszköztárából.”
Kahler Frigyes: Adalékok a forradalom utáni koncepciós perek

3. Koncepciós per ismérveinek a vizsgálata

A fenti ismérvek alapján a koncepciós pernek három kommulativ ismérve van (politikai cél, jogi önkény, bűnügyi eljárás). A három ismérv közül pedig az egyik (jogi önkény) kölönböző módokon jelenhet meg.

Vizsgáljuk meg a Szolnoki  Városi Bíróság 2012.09.06. napján kelt, 3.P.21.893/2011/40 számú ítéletét a fenti ismérvek szerint.

3.1. Politikai cél

A vizsgálandó kérdés, hogy

van-e politikai célja a bankok bírósági védelmének és a fogyasztói perek elutasításának?

A magyar politikai elit érdeke, hogy a fogyasztók ne nyerjenek pert a bankok ellen. Ennek gazdasági, jogállami és morális okai vannak.

A politikai elit gazdasági érdeke, hogy a bankszektor anyagi helyzetét ne gyengítsék sikeres fogyasztói perek. Sikeres fogyasztói perek esetén ugyanis a fogyasztóknak járna az a pénz, ami jelenleg a bankoknál van és amit a kormány szeretne elvenni tőlük.

A politikai elit érdeke eltusolni azt, hogy a végrehajtó hatalom éveken keresztül tétlenül nézte a bankok törvénysértő tevékenységét. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Bank ismerte az árfolyamrés költségnövelő hatását, arról is tudtak hogy az árfolyamrés mértékét a bankok manipulálják, mégsem tettek sokáig semmit annak érdekében, hogy a bankok betartsák a törvényi szabályokat.  Sikeres fogyasztói perek esetén kiderülne, hogy a magyar politikai elit cserben hagyta a társadalmat és a politikai elit még a saját maga által készített törvényeket sem hajlandó betartani.

A politikai elit érdeke azt a látszatot fenntartani, hogy a politikai hatalom ad megoldást a devizahitelek problémájára, és így a politikai hatalmat morálisan az igazságszolgáltatás fölé helyezni. Sikeres fogyasztói perek esetén ugyanis kiderülne, hogy a devizahiteleseknek készített “mentőcsomagok” feleslegesek, mert a jog megoldja a devizahitelesek gondjait.

A bírósági eljárásokkal szembeni politikai elvárásokat rendszeresen olvasni lehet a sajtóban.

Megállapíthatjuk tehát, hogy Magyarországon jelenleg politikai cél a fogyasztói keresetek bírósági elutasítása.

3.2. Jogi önkény

A vizsgálandó kérdés, hogy

a Szolnoki Városi Bíróság ítélete fiktív tényállásra alapul-e vagy
sért-e anyagi-jogi rendelkezést?

A bíróság ítéletében elismeri az árfolyamrés létezését és meghatározza az árfolyamrés okozta költség összegét (l. fent). A bíró tehát elismeri a valós tényállást, emiatt az ítélet nem fiktív tényállásra épül. A fiktív tényállás ismérve akkor teljesülne, ha a bíróság tagadná az árfolyamrés költségvonzatát, pl. úgy, mint ahogy azt a Pénzügyi Békéltető Testület több döntésében is tette (H-PBT-H-1128/2012, H-PBT-H-2079/2012).

A bíróság ítélete azonban sérti a Hpt. 213. § 1.bek. c) pontját, mert az “összes költség” szófordulatot nem úgy értelmezi, hogy a költségeket kivétel nélkül fel kell sorolni.

 Megállapíthatjuk tehát, hogy a Szolnoki Városi Bíróság ítélete valós tényálláson alapul, de anyagi-jogi rendelkezést sért.

3.3. Bűnügyi eljárás

A vizsgálandó kérdés, hogy

a Szolnoki Városi Bíróság ítélete egy bűnügyi eljárás része-e?

A bíróság ítélet egy polgári peres eljárás első szintjét zárja le. Megállapíthatjuk tehát, hogy az ítélet nem egy bűnügyi eljárás része.

3.4 Koncepciós perek polgári peres eljárásokban?

Felmerül a kérdés, hogy

szükséges-e a koncepciós perek körét leszűkíteni
a büntető bírósági ítéletekre?

Kahler Frigyes kutatásai középpontjában az 50es évek perei állnak. Akkoriban állami egyeduralom volt a magyar gazdaságban, ezért a politikai elit el tudta érni gazdasági céljait bíróságok nélkül is. Akkoriban a politikai elit érdekeinek védelme büntetőjogi eszközökre korlátozódott.

Ma Magyarország gazdasága sokkal összetettebb, mint 60 éve volt, ezért felmerül a politikai elit érdekeinek érvényesítése bírósági eszközökkel a polgári jogviszonyokban is.  Az igazságszolgáltatás függetlensége, tisztasága és kiszámíthatósága szempontjából teljesen mindegy, hogy egy bíró büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási jogi eljárásban csalja-e el a döntést politikai érdekek védelme érdekében.

Lehet, hogy a  fiatal jogász és történész nemzedék ezen gondolatmenetet követve eljut majd arra a felismerésre, hogy Magyarországon a XXI. században feltűnt a koncepciós perek újabb fajtája, amelyek nem büntető jogi eljárások, hanem polgári jogi eljárások voltak.  Ennek a felismerésnek az alapján pedig majd valószínűleg együtt említik a mostani bírók neveit Vida Ferenc és kollégái nevével.

4. Összegzés

A Szolnoki Városi Bíróság ítélete nem minősül “koncepciós pernek” Kahler Frigyes által összegyűjtött ismérvek alapján. A politikai motiváció és a jogi önkény ismérvei ugyan megtalálhatóak az ítéletben, de az ítélet nem egy bűnügyi eljárásban készült. Javasoljuk a fiatal jogász és történész nemzedékeknek, hogy a “koncepciós perek” ismérvei közül töröljék a “bűnügyi eljárás” eljárás feltételét, mert az igazságszolgáltatás megbízhatósága szempontjából teljesen mindegy hogy a bíróságok bűnügyi, polgári vagy közigazgatási eset eldöntése során járnak-e el önkényesen, politikai célok elérése érdekében.

A Szolnoki Városi Bíróság ítélete jogállami zsinórmértékkel mérve “jogi önkény” (Bűnözők kezében van-e az igazságszolgáltatás?), amelyik csak azért lett bedobva a köztudatba, hogy ellensúlyozza a Fővárosi Törvényszék 2012 decemberében hozott ítéletét (A felek által kötött kölcsönszerződés érvénytelen).

Mi azon leszünk, hogy ez az döntés (is) könnyen kutatható maradjon a  fiatal jogász és történész nemzedékek számára.
Szolnoki Városi Bíróság: dr. Miklós György, bíró


Kérjük támogassa egyesületünk tevékenységét! A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

One Response to Szolnoki koncepciós perek a devizahitelesek ellen? (3.P.21.893/2011/40)

  1. […] jogtudomány mai állása szerint a devizahitelesek perek is koncepciós perek (l. Szolnoki koncepciós perek a devizahitelesek ellen, […]

%d blogger ezt kedveli: