A Legfőbb Ügyész mentőövet dob az OTP-nek (P.KvFG.3709/2013)

Megkaptuk a Legfőbb Ügyész szakvéleményét a Kúria által feltett kérdésekre (l. Kúria kérdései). A szakvélemény tartalma és eredménye a magyar fogyasztóvédelem szempontjából tragikus.

A Legfőbb Ügyész egy zavaros gondolatmenet végén jut el arra a következtetésre, hogy

Ezért a szerződésben az árfolyamrés feltüntetésének mellőzése a szerződés semmisségét nem eredményezi.” (Szakvélemény 23. oldal)

Hungarian Bank

OTP Bank

A Legfőbb Ügyész azonban azt nem veszi észre, hogy a Kúria ezt a kérdést nem tette fel neki. A Kúria kérdései között nem szerepelt az a kérdés, hogy “Tisztelt Legfőbb Ügyész, Ön szerint semmis-e az a hitelszerződés, amelyikben a bank mellőzte az árfolyamrés értékének a feltüntetését?” A szakvélemény zárómondata ezért nyilvánvalóvá teszi, hogy a Legfőbb Ügyésznek nem az volt a legfontosabb célja, hogy közérthetően megválaszolja a Kúria kérdéseit, hanem hogy egy pamflettet adjon a Kúria kezébe, aminek a segítségével a Kúria egy látszólag “szakmai” és egy látszólag “tudományos” szakvéleményre alapozhatja az ítéletét.

A szakvélemény azt is megmutatja, hogy Magyarország Legfőbb Ügyésze a hivatali tekintélyét veti latba annak érdekében, hogy a Kúria a pénzügyi és politikai elit igényei szerint és a jogállami elvekkel szemben hozzon ítéletet.

Ebben a bejegyzésben bemutatjuk, a Legfőbb Ügyész szakvéleményének legfontosabb hiányosságait.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


1. Bábeli zűrzavar:

A szakvéleményben tobzódnak a különböző pénzügyi fogalmak: “költség”, “haszon”, “teher”, “kiadás”, “díj”, “ráfordítás”, “pénzfizetési kötelezettség”, “ár”, “bekerülési érték” stb.

A Legfőbb Ügyész megállapítja, hogy a törvény a “költség” fogalmát nem definiálja (7. oldal). A Legfőbb Ügyész azt azonban nem vizsgálja, hogy a törvények vajon definiálják-e a többi kifejezést (“haszon”, a “teher”, a “kiadás”, a “díj”, a “ráfordítás”, a “pénzfizetési kötelezettség”, az “ár”, és a “bekerülési érték”). Ha megnézzük a vonatkozó törvényeket, akkor megállapíthatjuk, hogy a Legfőbb Ügyész által használt fogalmak egyikét sem definiálja a törvény. Ezek alapján teljesen tudománytalan az, ahogyan a Legfőbb Ügyész ezeket a fogalmakat összerendezi. A “költség” pl. lehet “haszon“, “teher“, “kiadás” meg “pénzfizetési kötelezettség“, de nem lehet “bekerülési érték“, “ár” és “”díj“. Ezek furcsa összefüggések, mert vajon a “kiadás” pl. miért nem lehet “ár“? Az “ár” pedig miért nem okoz “pénzfizetési kötelezettséget“?

A Legfőbb Ügyész, ha valóban egy tudományosan megalapozott szakvéleményt akart volna írni, akkor vette volna a fáradságot arra, hogy rendet tegyen ezen kifejezések között.

2. Mi a költség

A Legfőbb Ügyész a szakvélemény elején megemlíti, hogy a költségnek van közgazdaságtani értelme:

A költség közgazdaságtani értelemben nem más, mint a szolgáltatás nyújtásához felhasznált erőforrás pénzben kifejezett értéke” (Szakvélemény 7. oldal)

Röviden

költség=ellenszolgáltatás

Azonban a Legfőbb Ügyész ezt a világos definíciót nem kezdi el használni, hanem túllép rajta. Pedig ha közelebbről megvizsgálná, akkor észrevehetné, hogy a törvényalkotó pont erre az összefüggésre gondolt.

Bolti eladó

Bolti eladó

A banküzemtani alapismeretek egyik sarkalatos pontja, hogy a bankok szolgáltatást nyújtanak, méghozzá pénzügyi szolgáltatásokat. Ezeknek a pénzügyi szolgáltatásoknak pedig ugyanúgy díja/ára/költsége (ellenértéke) van, mint a nem-pénzügyi szolgáltatásoknak. Éppen ezért a törvényben a “költség” kifejezés szinonimái a “díj” és az “ár” kifejezések. A “költség”, a “díj” és az “ár” tehát mind azt a pénzbeli ellenszolgáltatást jelölik, amit a fogyasztók egy termékért cserébe fizetnek. A pénzügyi szolgáltatások sajátossága azonban, hogy a hozzájuk kapcsolt költségek/díjak/árak szerepe egy fogyasztó számára nem ismertek, de még ha esetleg ismertek is, akkor sem áttekinthetőek.

  • A “kamat” a tőkeösszeg rendelkezésre bocsátásáért fizetett ellenszolgáltatás;
  • A “folyósítási díj” a hitelszerződés megkötésével kapcsolatos banki adminisztrációért fizetett ellenszolgáltatás;
  • A “kezelési költség” a hitel futamideje alatti banki adminisztrációért fizetett ellenszolgáltatás;
  • Az “árfolyamrés” a bank pénzváltási tevékenységéért fizetett ellenszolgáltatás;
  • A “számlavezetési díj” a bank folyószámlával kapcsolatos adminisztrációjáért fizetett ellenszolgáltatás;
  • A “biztosítási díj” a bank a kockázatvállalásért fizetett ellenszolgáltatás;
  • stb.

Hova lettek a Legfőbb Ügyész banküzemtani alapismeretei? A 2012. október 11. napján kiadott szakvéleményében még megvoltak.

A “költség=ellenszolgáltatás” egyenlet világosan megmutatja, hogy a “költség” fogalmának kérdése nem jogkérdés, hanem ténykérdés. Amikor a bank valamilyen pénzügyi szolgáltatást nyújt, akkor azért költséget/díjat/árat számít fel. A költség ezért a bank szolgáltatásaiért fizetett ellenszolgáltatás.

A Legfőbb Ügyész, ha valóban egy tudományosan megalapozott szakvéleményt akart volna írni, akkor megpróbálta volna a törvényben a “költség” kifejezéseknél a kifejezés közgazdaságtani jelentést használni.

3. Az árfolyamrés értéke befolyásolja a devizahitel teljes hiteldíj mutatóját.

A Legfőbb Ügyész szakvéleményében elhallgatja a tényeket. Egyrészt megállapítja, hogy a teljes hiteldíj mutató (THM) számításánál figyelembe kellett venni az elértő deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamokat, de azt már elhallgatja, hogy az elértő deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamok figyelembevétele befolyásolja a THM számítás eredményét.

Mennyi a vásárlás költsége?

Költségszámláló.

Ha egy devizaalapú-hitelszerződés THM-je 7,88%, és a bank ezt a THM-et úgy számolta ki, hogy figyelembe vette az elértő deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamokat, akkor ugyanennek a devizaalapú-hitelszerződésnek a THM-je 7,24%-ra csökken, ha a bank nem(!) veszi figyelembe az elértő deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamokat.

A THM célja, hogy tájékoztatást nyújtson a fogyasztónak arról, hogy két hiteltermék közül melyik a kedvezőbb. Ha az árfolyamrés valóban nem lenne költség, akkor az árfolyamrés figyelembevételével számolt THM-nek meg kellene egyeznie az árfolyamrés nélkül számolt THM-mel. A két THM viszont nyilvánvalóan eltér egymástól. A matematika nem csal, a THM számítás kimutatja, hogy az árfolyamrés költség. Ez olyan mint a kémiában a lakmusz papír. Aki nem érti, hogy mit mutat a lakmusz papír, az ne foglalkozzon kémiával.

A Legfőbb Ügyész, ha valóban egy tudományosan megalapozott szakvéleményt akart volna írni, akkor leírta volna, hogy az árfolyamrés értéke befolyásolja a THM értékét.

4. Fogyasztóvédelmi elvek

A Legfőbb Ügyész szakvéleményének talán legfeltűnőbb hiányossága, hogy a Legfőbb Ügyésznek eszébe sem jut, a bank és a fogyasztó közötti jogviszony vizsgálata során, legalább megemlíteni a legfontosabb fogyasztóvédelmi elveket. Ezek az elvek Európa fejlettebb országaiban nem csak üres szólamok, hanem valóságos tartalommal bíró iránymutatások.

Vajon tudja-e a Legfőbb Ügyész hogy mit jelent az “információs aszimmetria” és a “transzparencia elve“? Az interneten az “információs aszimmetria” kifejezés közel 30.000 magyar-nyelvű dokumentumban szerepel. A pénzügyek területén a “transzparencia” jelentőségéről pedig csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) közel 2.000 dokumentumot tett közzé.

Az információs aszimmetria definíciója:

“Információs aszimmetria akkor áll fenn, ha a tranzakcióban részt vevő felek egyike több, vagy pontosabb információval rendelkezik, mint a másik.

Ez vajon nem arra utal, hogy a pénzügyi jogviszonyokban a bankok pontosabb információkkal rendelkeznek a pénzügyi termékek jellemzőiről mint a fogyasztók? Nem áll fent vajon “információs aszimmetria” a bankok és a fogyasztók között azzal kapcsolatban, hogy az árfolyamrés egy költség/díj/ár, ami a pénzváltási szolgáltatás ellenszolgáltatása?

Magyarországon a pénzügyek területén akkora “információs aszimmetria” van, hogy nem csak a fogyasztók számára ismeretlen az “árfolyamrés” szerepe, hanem úgy tűnik sok bíró és a még a Legfőbb Ügyész számára is.

A másik fogyasztóvédelmi elv a transzparencia elve:

A transzparencia elve, a fogyasztóvédelem szempontjából, azt kívánja megakadályozni, hogy a bankok visszaéljenek az információs aszimmetria okozta helyzeti előnyükkel. A transzparencia elve a gyakorlatban akkor érvényesül, ha a bankok átláthatóvá teszik a pénzügyi szolgáltatások költségeit/díjait/árait (“átlátható árazás” követelménye). A pénzügyi szolgáltatások költségeinek/díjainak/árainak az átláthatóságát foglalta törvénybe a törvényalkotó, amikor kötelezte a bankokat arra, hogy a fogyasztói hitelszerződésekben tüntessék fel az “összes” költséget/díjat/árat és tüntessék fel a teljes hiteldíj mutatót.

Vajon a Legfőbb Ügyésznek miért nem tűnik fel, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdésében felsorolt semmisségi okok, a transzparencia elvének megsértését szankcionálják a semmisség jogkövetkezményével?

Bankárok

Bankszövetség + PSZÁF

A bankrendszer szereplői és a PSZÁF azért hallgatnak most, amikor a bíróságokon a jogászok az “árfolyamrés” kérdésével foglalkoznak, mert ők pontosan ismerik az “árfolyamrés” szerepét, ők pontosan tudják, hogy éveken keresztül elrejtettek egy költség-/díj-/árelemet a deviza-alapú hitelszerződésekben. A bankrendszer szereplői, most mégis bízhatnak abban, hogy a pénzügyileg képzetlen jogászdoktorok kijogászkodják magukat a bíróságokon, aminek az eredménye még az is lehet, hogy a Kúria jóváhagyja az pénzváltásért felszámolt ellenszolgáltatás (értsd költség) elrejtését. A magyar jogállamiság végét fogja jelenteni egy ilyen ítélet.

A Legfőbb Ügyész, szakvéleménye azt a benyomást kelti, mintha a Legfőbb Ügyésznek fogalma sem lenne arról, hogy vannak fogyasztóvédelmi elvek. Egy tudományosan megalapozott szakvéleményt azonban nem lehet elvek nélkül megírni.

5. Európai Unió joganyaga

A Legfőbb Ügyész szakvéleménye ugyancsak hiányos abból a szempontból is, hogy meg sem említi az Európai Unió jogszabályait. Az Európai Unió egyik legfontosabb szabályozási területe a fogyasztóvédelem. Vajon miért nem említi meg a Legfőbb Ügyész, hogy az európai joganyagban megtalálható az, hogy hogyan kell a Hpt-ben használt “az összes költség” szófordulatot értelmezni?

a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége”: minden költség, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie és amelyek a hitelező előtt ismertek, kivéve a közjegyzői költségeket; továbbá a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezenfelül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező“.

Jogvédelem

Jogvédelem

Ha a Legfőbb Ügyész azt gondolja, hogy a deviza-alapú hitelszerződéseknek nem(!) része a pénzváltási szolgáltatás, viszont megállapítja, hogy a pénzváltási szolgáltatás megvásárlása szükségszerű velejárója volt a deviza-alapú hitelszerződések megkötésének, akkor eljuthatna arra a következtetésre, hogy a pénzváltási szolgáltatás a deviza-alapú hitelekhez kapcsolódó járulékos szolgáltatás. Ezen felismerés után pedig nem kellett volna mást tennie, mint hogy megnézi mit mond az európai jog a járulékos szolgáltatások költségeiről/díjairól/árairól.

Az európai jog pedig azt mondta volna a Legfőbb Ügyésznek, hogy a hiteltermékek “összes költségét” úgy kell értelmezni, hogy az magába foglalja a járulékos szolgáltatások költséget/díjait/árait, amennyiben a bank annak igénybevételét kötelezővé tette. Azt a  Legfőbb Ügyész is elismeri, hogy “a devizaalapú hiteleknél a devizakonverzió elkerülhetetlen, hiszen a devizaalapú hitel lényege éppen az, hogy az adós a szerződéses kikötés szerint köteles a hitelezőnek forintban törleszteni” (14. oldal). Ezek alapján a a Legfőbb Ügyész lenne köteles az Európai Unió jogszabályait betartani.

Az Európai Unió döntéshozói már hosszú évekkel ezelőtt felismerték annak a veszélyét, hogy a bankok meg tudnak károsítani fogyasztókat úgy, hogy bizonyos költségeket (ellenszolgáltatásokat) elrejtenek a pénzügyi szerződésekben. Magyarországon az OTP Bank pont azt csinálta, amitől az Európai Unió meg akarja védeni a fogyasztókat! A PSZÁF, és most már a Legfőbb Ügyész felelőssége is az, hogy a magyar pénzügyi szektor fogyasztóvédelmi színvonala messze alulmarad attól, amit az Európai Unió jogszabályai minimumként elvárnak. Az Európai Unió bírósága ebben a kérdésben a fogyasztók mellé fog állni.

A Legfőbb Ügyész, ha valóban egy tudományosan megalapozott szakvéleményt akart volna írni, akkor nem hagyta volna figyelmen kívül az Európai Unió fogyasztóvédelmi rendelkezéseit.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


6. Összegzés

A Legfőbb Ügyész 2013. május 9. napján kelt szakvéleménye pénzügyi fogyasztóvédelmi szempontból elfogadhatatlan. A szakvéleményben keverednek a pénzügyi fogalmak. A Legfőbb Ügyész nem veszi figyelembe a vizsgált jogviszony megítélése szempontjából lényeges tényeket, valamint banküzemi összefüggéseket. A Legfőbb Ügyész következtetései ellentétesek a nemzetközi fogyasztóvédelmi elvekkel és az Európai Unió jogszabályaival.

A “költség” fogalma nem jogkérdés. A “költség” fogalma ténykérdés. A “költség” kifejezés a pénzügyi szolgáltatásokért fizetett ellenszolgáltatások mértékére utal, ugyan úgy mint az áruk “ára” és a szolgáltatások “díja”.

Az “árfolyamrés” a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatás megjelölése. Az OTP Bank ezt a költségelemet beépítette a deviza-alapú hiteltermékeinek ár-/díj-/költségstruktúrájába, de értékét elrejtette a fogyasztók elől. A bank ezzel megsértette a “transzparencia” és az “átlátható árazás” követelményeit. A magyar jog ezt a jogsértést az érintett deviza-alapú hiteltermékek teljes semmisségével szankcionálja.

Töltse le a Legfőbb Ügyész szakvéleményét:

Download Legfőbb Ügyész szakvéleménye 2013. május 09.

Kosztolányi Dezső szavaival élve:

Miután elolvastam, mélységesen elszomorodtam. Lapos volt és bárgyú. Legjobb szerettem volna újat írni helyette. Szerkesztőm azonban lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ragaszkodjam a szöveghez. Ennélfogva húzni kezdtem.

Tökéletes munkát csak úgy végezhettem volna, hogyha minden egyes sorát kihúzom, címével együtt. Bizonyos írásokat csak így lehet kijavítani.
Kosztolányi Dezső – Egy és más az írásról


Kérjük támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!


dr. Polt Péter, Legfőbb Ügyész

Reklámok

2 Responses to A Legfőbb Ügyész mentőövet dob az OTP-nek (P.KvFG.3709/2013)

  1. […] Legfőbb Ügyész 2013. május 9. napján megfogalmazta a válaszait a feltett kérdésekre (A Legfőbb Ügyész mentőövet dob az OTP-nek). Álláspontunk szerint a Legfőbb Ügyész válaszai fogyasztóvédelmi szempontból […]

  2. […] A Legfőbb Ügyész mentőövet dob az OTP-nek (P.KvFG.3709/2013) […]

%d blogger ezt kedveli: