Felülvizsgálati eljárás 2013.06.25. – Ellenkérelem

A Fővárosi Törvényszék 2012. december 7. napján kimondta, hogy érvénytelen (semmis) az a deviza-alapú hitelszerződés, amelyik nem tartalmazza a devizaváltás után felszámolt költséget, amit a PSZÁF és az OTP dokumentumai “árfolyamrésnek” neveznek.

Az OTP Bank felülvizsgálati eljárást kezdeményezett idén februárban, annak érdekében, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a  Fővárosi Törvényszék ítéletét.

A Kúria kérésére, a Legfőbb Ügyész is bekapcsolódott az eljárásba. A Legfőbb Ügyész szakvéleményt készített a Kúria számára, amiben a Legfőbb Ügyész nyíltan az Európai Unió jogszabályainak a megsértésére buzdítja a Kúriát.

davidesgoliath

Minden a fejben dől el.

Ebben a bejegyzésben közzétesszük a felülvizsgálati eljárásban benyújtott ellenkérelmünket.

Ha Magyarország jogállam, akkor a Kúria ki fogja mondani 2013. június 25. napján, hogy

semmis

az a deviza alapú hitelszerződés, amelyikben  nincs feltüntetve a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatás.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


Kúria
Budapest
Markó u. 16.
1055

Felülvizsgálati eljárás Gfv. VII. 30.078/13
Ellenkérelem

Tisztelt Kúria!

A felperes nevében, a felperes és az OTP Bank Nyilvános Részvénytársasággal valamint az OTP Jelzálogbank Zártkörűen Működő Részvénytársasággal – alperesek – szemben, szerződéses díjak és költségek visszakövetelése iránt peres eljárásban az alperesek felülvizsgálati kérelmére figyelemmel


ellenkérelmet

terjesztek elő.

  • Kérem, hatályában fenntartani a Fővárosi Törvényszék 43. Pf. 636.553/2012/7. számú jogerős közbenső ítéletét (Pp. 275. § (3) bek.).
  • Kérem, kötelezzék az alpereseket az eljárási költségek viselésére.

Az ellenkérelem indoklása:

A felülvizsgálati eljárásnak arra kell választ adnia, hogy vajon sérti-e a Fővárosi Törvényszék 43. Pf. 636.553/2012/7. számú közbenső ítélete a Hpt. 213. § (1) bek. c) pontját.

A vizsgálandó törvényi rendelkezés – a szerződéskötés napján – így szólt:

Hpt. 213. § (1) bek. c) pont Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

Az alperesek nem vitatják, hogy 2006. november 14. napján fogyasztási, lakossági kölcsönszerződést kötöttek az alperessel. Ugyanerre a következtetésre jut a Legfőbb Ügyész 2013. május 9. napján kelt szakvéleménye is.

Az egyetlen vizsgálandó kérdés tehát, hogy tartalmazza-e a szerződés a „szerződéssel kapcsolatos összes költséget”.

1. Mi a költség?

Fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés esetén a “költség” fogalma azoknak a szolgáltatásoknak a pénzben kifejezett értékére utal, amely szolgáltatásokat a fogyasztó a kölcsönszerződéssel összefüggésben igénybe kell, hogy vegyen. A banküzemi működés egyik legfontosabb jellemzője, hogy a bankok különböző pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak az adósoknak, és az adósok pedig ellenszolgáltatást fizetnek a bankoknak ezekért a pénzügyi szolgáltatásokért cserébe. A “költségek” fogalmat tehát úgy kell értelmezni, hogy “költség” az, amiért az adós valamilyen szolgáltatást kap a banktól.

ellenszolgáltatás

ellen-szolgáltatás

Szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározása a kötelmi jogviszonyok lényeges elemei (essentialia negotii). A polgári jog egyik legalapvetőbb követelménye, hogy a felek a szolgáltatásról és annak ellenszolgáltatásáról megállapodjanak. Ez az elvárás a pénzügyi jogviszonyokra is érvényes. A pénzügyi jogviszonyokban a megállapodás dokumentációja azonban különös jelentőséggel is bír, mert a pénzügyi jogviszonyokban pénzügyi ismeretek nélkül a szolgáltatás és ellenszolgáltatás összepárosítása általában nem lehetséges.

Az alperesek nem vitatták felülvizsgálati kérelmükben a „költség” kifejezés jelentését. Az alperesek csak azt sérelmezték, hogy a Fővárosi Törvényszék „árfolyamrésnek” nevezte a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást (erről a kérdésről l.2.2. pont lent).

A Legfőbb Ügyész szakvéleményében vizsgálta a „költség” kifejezés jelentését. A Legfőbb Ügyész egy hosszas eszmefuttatás után jut el arra a megállapításra, hogy a költség az adós szempontjából „fizetési kötelezettséget” jelent, ami a „hiteljogviszonyhoz kapcsolódik” és az „adósnak kell viselnie” (Szakvélemény 8. oldal alja).

Ha a Legfőbb Ügyész definícióját lefordítjuk a jog nyelvére, akkor a „költség” kifejezés jelentése megegyezik a felperes által használt definícióval.

A költség tehát az adós által viselt, a hiteljogviszonyhoz kapcsolódó szolgáltatásokért fizetett ellenszolgáltatásokat jelöli (essentialia negotii).

2. Van-e a pénzváltási szolgáltatásnak költsége?

2.1. Az alperesek szerződési struktúrája kötelezi a felperest a pénzváltási szolgáltatás igénybevételére.

A per tárgyát képező fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés egy ún. deviza-alapú hitelszerződés, mert a felperesek a kölcsön tőke összegét és a törlesztő részletek összegét svájci frankban tartják nyilván, azonban, a kölcsönösszeg kifizetése és a törlesztő részletek megfizetése forintban történik.
A felek és a Legfőbb Ügyész ebben a kérdésben egyetértenek.

A szerződés rendelkezései a felperest arra kötelezik, hogy forintban vegye át a kölcsön összegét, és forintban teljesítse a törlesztő részleteket, ezért a felperes a kölcsönszerződésben vállalt kötelezettségeit csak úgy tudja teljesíteni, ha az alperesek átváltják svájci frankra a forint összegeket.
A felek és a Legfőbb Ügyész ebben a kérdésben is egyetértenek.

Az alperesek a hitelszerződés alapján tehát pénzváltási szolgáltatást is nyújtanak.
A felek és a Legfőbb Ügyész ebben a kérdésben is egyetértenek.

Az alperesek a pénzváltási szolgáltatásért cserébe ellenszolgáltatást számítanak fel a felperesnek.
A felek és a Legfőbb Ügyész ebben a kérdésben is egyetértenek.

2.2. Az ellenszolgáltatás elnevezése

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?

A pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást számtalan módon lehet nevezni. Az alperesek vitatják felülvizsgálati kérelmükben az „árfolyamrés” megjelölés létezését. A Legfőbb Ügyész szakvéleményében az „árfolyamrés” megjelölésen kívül használja pl. az „átváltási díj” (Szakvélemény 15. oldal) és „marge” (Szakvélemény 14. oldal) kifejezéseket is. A felperes az „árfolyamrés” megjelölést használja a keresetlevélben, a fellebbezésben és ebben az ellenkérelemben, mert a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is ezzel az elnevezéssel jelölte a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást.

A félreértések elkerülése céljából jelezzük, hogy a felperes azt sérelmezi keresetében, hogy az alperesek nem jelölték meg a kölcsönszerződésben a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást és nem tüntették fel annak értékét, legyen ez az ellenszolgáltatás bárhogyan is nevezve. Ha az alpereseknek nem megfelelő az „árfolyamrés” megjelölés, akkor a felperes szívesen átveszi azt a megjelölést, amelyik az alpereseknek is megfelel.

2.3. Az ellenszolgáltatás költségének a mértéke

A pénzváltási szolgáltatás költségének/díjának/árának értékét a vételi és eladási árfolyamok közötti eltérés adja. Az árfolyamok közötti eltérést lehet fix összegben egy adott napra vonatkozóan kifejezni (vételi árfolyam = 99,5 Ft.; eladási árfolyam = 100,5 Ft.; árfolyamrés = 1 Ft.). Ugyanakkor lehet százalékos formában is kifejezni (vételi árfolyam = 99,5 Ft.; eladási árfolyam = 100,5 Ft.; árfolyamrés = 1%). A pénzügyi szektorban az árfolyamrés értékének %-os formában történő megadása terjedt el, mert így a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatás arány az aktuális árfolyamhoz viszonyítva állandó. A pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatás tehát így független attól, hogy az árfolyam felfele vagy lefele mozdul-e el. Ez egy banküzemi alapelv, amely több ezer éves múltra tekint vissza.

A keresetlevélben hivatkoztunk arra, hogy a teljes hiteldíj mutató (THM) számításának napján az I. rendű alperes saját deviza vételi és deviza eladási árfolyamai között 1%-os árfolyamrés volt. Továbbá az alperesek elismerték a fellebbezési tárgyaláson, hogy a THM-et ennek megfelelően számították ki. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy 1% volt az árfolyamrés a szerződéskötés napján is (2006.11.14.), és ugyanekkora volt az árfolyamrés a hitel folyósításának (2006.11.21.) napján valamint az első törlesztő napon (2006.12.04) is.

A bank tehát ráutaló magatartással nyilvánvalóvá tette, hogy a pénzváltási szolgáltatásért 1%-os ellenszolgáltatást (költséget) számít fel.

A felperesek ezt az állítást nem vitatták. A Legfőbb Ügyész az árfolyamrés mértékét nem vizsgálta.

3. Része-e a pénzváltási szolgáltatás költsége a kölcsönszerződés költségeinek?

A Hpt. 213. § (1) bek. c) pontja szerint a szerződésben fel kellett tüntetni a „szerződéssel kapcsolatos összes” költséget. A kérdés tehát az, hogy vajon a pénzváltási szolgáltatásért felszámított 1%-os értékű költség beletartozik-e a kölcsönszerződés költségei közé?

3.1. Az alperesek álláspontja

Az alperesek érvelése nem terjedt ki erre a kérdésre ebben az eljárásban.

Alperes

“részét képezte”

Az alperesek azonban kifejtették álláspontjukat egy, a Kúria előtt folyamatban lévő, másik eljárásban. Abban az eljárásban az alperesek azt az álláspontot képviselik, hogy az eltérő deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása „olyan banki bevétel realizálására nyújt lehetőséget, amely az adósok által igénybe vett deviza kölcsön ellenében fizetendő ellenszolgáltatás részét képezte” (Pfv. 21.247/2012/16. 10. pont).

Az alperesek álláspontja szerint tehát a pénzváltási szolgáltatásért felszámított költség a devizakölcsön részét képezi, ez a költségelem ezért a kölcsönszerződés költségei közé tartozik.

3.2. A Legfőbb Ügyész álláspontja

Legfőbb Ügyész

Legfőbb Ügyész: “nem képezte részét”

A Legfőbb Ügyész vitatja az alperesek fenti álláspontját. A Legfőbb Ügyész álláspontja szerint ugyanis a pénzváltási szolgáltatásért felszámított költség nem(!) része a kölcsönszerződésnek, hanem attól elválik.

A Legfőbb Ügyész szerint a szerződés költségeit a devizában meghatározott törlesztő részlet tartalmazza a pénzváltási szolgáltatásért fizetett költség azonban nem része a devizában meghatározott törlesztő részletnek, mert ez a költség nem a törlesztő részlet összegében, hanem a törlesztő részlet átváltásakor jelentkezik.

A Legfőbb Ügyész még azt is megállapítja, hogy az a kölcsönszerződés szerződés szempontjából „közömbös”, hogy a felperes a kötelezettsége teljesítéséhez szükséges devizaforrást milyen áron tudja beszerezni (Szakvélemény 15. oldal).

3.3. Az alperesek álláspontja helyes és a Legfőbb Ügyész álláspontja téves

a) A magyar törvényi szabályozás

magyracimer

“részét képezte”

A Hpt. több rendelkezése is utal az szerződéshez kapcsolódó összes költségre. Ezeknek a rendelkezéseknek a szóhasználata azt mutatja, hogy a törvényalkotó tágan értelmezte a „költség” fogalmát és csak példák szintjén nevezte meg az egyes költségek lehetséges elnevezéseit:

210. § (2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget…

212. § (2) A teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb költséget.

213. § ( 1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét.

A 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről (THM-Rendelet) is foglalkozik a szerződéshez kapcsolódó költségekkel. A THM rendelet 8.§ (1) bek. 2 mondata szerint a THM számításánál figyelembe kell venni a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket.

THM-Rendelet 8. § (1) …A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni.

A felsorolt rendelkezések alapján nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó különös fontosnak tartotta azt, hogy a pénzügyi szerződésekben az összes banki szolgáltatás, valamint a banki szolgáltatásért kért összes ellenszolgáltatás (költség) meg legyen jelölve, függetlenül attól, hogy az adott bank egy költséget „díjnak”, „árnak”, „járuléknak” vagy „árfolyamrésnek” nevezett-e el.

A magyar törvényi rendelkezések szerint tehát fel kellett volna tüntetni a szerződésben a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást (költséget), mert a pénzváltási szolgáltatást az alperesek nyújtják a felperesnek.

b) Európai Unió jogszabályai

Jogvédelem

“részét képezte”

A magyar törvények fenti értelmezését támasztja alá az Európai Unió joganyaga is. A pénzügyi szerződésekhez kapcsolódó költségekről már a 87/102/EGK tanácsi irányelv (a fogyasztói hitelmegállapodásokról) is rendelkezett. Ennek az irányelvnek nincs hivatalos magyar fordítása, az alábbiakban német és angol nyelven idézzük.

87/102/EGK tanácsi irányelv 1. cikk (2) bek. d) pont
»Gesamtkosten des Kredits für den Verbraucher”: sämtliche Kosten des Kredits, einschließlich der Zinsen und sonstigen mit dem Kreditvertrag unmittelbar verbundenen Kosten,
‘total cost of the credit to the consumer’ means all the costs of the credit including interest and other charges directly connected with the credit agreement,

A német „unmittelbar verbundenen Kosten” és az angol „directly connected with the credit agreement” szófordulatok arra utalnak, hogy a pénzügyi szerződések összes költségeit azok alapján a pénzügyi szolgáltatások alapján kell meghatározni, amelyek a hitelügylethez „közvetlenül” hozzá vannak kapcsolva. Ennek megfelelően, ha egy kölcsönügyletnek elengedhetetlen része a pénzváltási szolgáltatás, akkor a pénzváltási szolgáltatás költsége „közvetlenül” kapcsolódik a kölcsönügylethez. Emiatt a pénzváltási szolgáltatás költsége része a kölcsönügylet „összes költségének”.

A 87/102/EGK tanácsi irányelvet 2008-ban felváltotta a 2008/48/EK irányelv. Az új irányelv figyelembe vette az elmúlt 30 év jogfejlődését a tagállamokban, és ez alapján kodifikálta az „összes költség” általánosan elismert definícióját:

2008/48/EK irányelv 3. cikk g) pont „a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége”: minden költség, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitel-megállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie és amelyek a hitelező előtt ismertek, kivéve a közjegyzői költségeket; továbbá a hitel-megállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezenfelül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező;

A kodifikált definíció szerint az „összes költség” része minden olyan banki szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatás, amelyiknek az igénybevétele kötelező. Tekintettel arra, hogy az alperesek kötelezővé tették a felperesnek a pénzváltási szolgáltatás igénybevételét, a pénzváltási szolgáltatás költsége a kölcsönszerződés „összes költségei” közé tartozik.

Európai Unió jogszabályai szerint tehát fel kellett volna tüntetni a szerződésben a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást (költséget), mert a pénzváltási szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik a kölcsönügylethez, sőt a pénzváltási szolgáltatás igénybevételét az alperesek kötelezővé tették.

c) Transzparencia és átlátható árazás elve

A magyar törvények fenti értelmezését támasztja alá az átlátható árazás elve is. A fogyasztóknak általában nehézséget okoz a pénzügyi jogviszonyokban a szolgáltatások és ellenszolgáltatások összepárosítása. A transzparencia elve azt kívánja megakadályozni, hogy a pénzügy intézmények visszaéljenek ezzel a helyzettel. A transzparencia elve a gyakorlatban akkor érvényesül, ha a bankok átláthatóvá teszik a pénzügyi szolgáltatásaikért felszámított költségeket (ellenszolgáltatásokat).

A transzparencia elve szerint tehát fel kellett volna tüntetni a szerződésben a pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatást (költséget), mert egy fogyasztó számára nem(!) nyilvánvaló, hogy a vételi és eladási árfolyamok megkülönböztetésével egy plusz költség kerül a szerződésekbe, mely költség mértéke a két árfolyam közötti eltérés százalékos értéke.

d) Közömbös-e pénzváltási szolgáltatás költsége?

penzeszsakok

Közömbös?

Rendkívül furcsa, hogy a Legfőbb Ügyész „közömbösnek” tarja, hogy a felperes milyen áron (költségen) tudja beszerezni a hitel törlesztéséhez szükséges devizát (Szakvélemény 15. oldal). Az alperesek kötelezővé tették a felperesnek, hogy az átváltás díját az alpereseknek fizesse meg. Az alperesek tehát a kölcsön folyósításakor számoltak a pénzváltási szolgáltatásért fizetett költséggel (bevétellel). Az alperesek részéről tehát egyáltalán nem volt közömbös, hogy a felperes kitől szerzi be a hitel törlesztéséhez szükséges devizát. Ennek megfelelően a jogügyletben egyáltalán nem közömbös milyen áron (költségen) nyújtják az alperesek a pénzváltási szolgáltatást.

e) Eredmény

A fentiek alapján a pénzváltási szolgáltatásért felszámított 1%-os értékű költség beletartozik a kölcsönszerződés költségei közé, mert a pénzváltási szolgáltatás a kölcsönszerződés kötelező eleme, erről az alperesek tudtak, ezzel a bevétellel az alperesek számoltak, ez a költségelem azonban a felperes számára nem látható.

4. Mi a jogkövetkezménye, ha a egy költség nincs feltüntetve?

A Hpt. 213. § (1) bek. c) pontja szerint semmis az a kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget.

Hpt. 213. § (1) bek. c) pont Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

Semmis.

Semmis.

Ennek a rendelkezésnek a tényállási része az hogy “nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos összes költséget“, a jogkövetkezmény, pedig az hogy „semmis”. Ha tehát a tényállás megvalósul, akkor a szerződés semmis. A Hpt. 213. § (1) bek. c) pontja tehát az érintett szerződést teljes mértékben semmisnek nyilvánítja és nem csak a jogszabályba ütköző részét. A Hpt. 213. § (1) bekezdése tehát önmagában rendelkezik a jogkövetkezményről. A Ptk. általános szabályait alkalmazni ezért nem szükséges és nem is lehetséges.

A per tárgyát képező fogyasztási lakossági kölcsönszerződés tehát teljes terjedelmében semmis, mert a pénzváltási szolgáltatás költségét a szerződés nem tartalmazza.

5. Mi lenne a következménye, ha a pénzváltási szolgáltatás nem(!) lenne része a szerződés költségeinek?

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi lenne a következménye annak, ha a Legfőbb Ügyésznek lenne igaza és a pénzváltási szolgáltatás nem(!) lenne része a kölcsönügyletnek.

A felek és a Legfőbb Ügyész azt nem vitatják, hogy az alperesek pénzváltási szolgáltatást is nyújtottak. Ha ez a szolgáltatás elválna a kölcsönügylettől, akkor a feleknek a pénzváltási szolgáltatásról külön megállapodást kellett volna kötniük.

szerzodest irasban

“csak írásban”

A szerződéskötés napján hatályos Hpt. szerint a pénzváltási szolgáltatás pénzügyi szolgáltatásnak minősült, amit a pénzügyi intézmények csak írásbeli szerződés alapján nyújthattak (Hpt. 210. § (1) bek.)

Hpt. 210. § (1) A pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet.

A felek a hitellel kapcsolatban 2006.11.14. napján írtak alá szerződést egymással. A felek külön pénzváltási szerződést nem kötöttek. Az alperesek külön pénzváltási szerződés megkötésére irányuló igényt nem jeleztek.

Az alperesek a 2006.11.14. napján megkötött szerződést úgy szövegezték meg, hogy abban benne vannak a pénzváltási szolgáltatásra vonatkozó tipikus kötelezettségek. Ezek a kötelezettségek: a vételi árfolyam alkalmazása a hitel folyósításakor és az eladási árfolyam alkalmazása a hitel törlesztésekor. Az alperesek tehát tudtak a szerződés alapján pénzváltási szolgáltatást nyújtani. A szerződésből csak azt hagyták ki, hogy mekkora a pénzváltási szolgáltatás költsége. A 2006.11.14. napján megkötött szerződés tehát a kölcsönügyleten kívül a pénzváltási szolgáltatást is lefedi. Mivel azonban az alperesek nem tüntették fel a pénzváltási szolgáltatásnak a költségét ezért ugyancsak a Hpt. 213. § (1) bek. c) pontját kell alkalmazni.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


6. Összegzés

Fővárosi Törvényszék 43. Pf. 636.553/2012/7. számú jogerős közbenső ítélete nem(!) jogszabálysértő, mert az árfolyamrés azt az ellenszolgáltatást jelöli, amelyiket a felperes fizet az alpereseknek a pénzváltási szolgáltatásért cserébe. A pénzváltási szolgáltatásért fizetett költség része a kölcsönügylet összes költségének, mert pénzváltási szolgáltatás nélkül a kölcsönügyletet teljesíteni nem lehet, az alperesek pedig kötelezővé tették a felperesnek, hogy az alperesektől vegye igénybe a pénzváltási szolgáltatást.

A fentiek alapján, kérem, hatályában fenntartani a Fővárosi Törvényszék 43. Pf. 636.553/2012/7. számú jogerős közbenső ítéletét.

Mellékelten küldöm a Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület weboldalán megjelent cikkeket a Legfőbb Ügyész szakvéleményével kapcsolatban. Ezeknek a cikkeknek a tartalmára hivatkozom.

Tisztelettel

20130625-PITEE-Flyer


Kérjük támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és
Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: