Jogegységi kérdés: A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e? 2/7

A Kúria 2013. november 25. napján közzétette azt a jogegységi indítványt, amelyikkel a devizahitelekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot kívánják egységesíteni.

Ebben a bejegyzésben megválaszoljuk a Kúria második kérdését.

Erkölcstelen

Erkölcstelen

A válaszból kiderül, hogy jóerkölcsbe ütközik az a hitelezési gyakorlat, amikor a hitelező NEM méri fel az adós kockázatviselési képességét, és olyan  kockázatot terhel az adósra, amit az adós nem tud kivédeni. A bankok erkölcstelenül jártak el, amikor az árfolyamkockázatot ráterhelték az adósokra. Az az adós, akinek forintban keletkezik alacsony vagy átlagos jövedelme NEM képes az árfolyamkockázat terhét kivédeni.

A válaszból az is kiderül, hogy uzsorás szerződés az, amelyikben a hitelező elrejt egy költségelemet (értsd. árfolyamrés), és biztosítja magának a lehetőséget arra, hogy ennek a rejtett költségelemnek az értékét titokban manipulálja. Pénzügyi termékekben könnyű a hitelezőnek egy költségelemet elrejteni, mert az adósok általában nem ismerik a pénzügyi összefüggéseket. Az elrejtett költségelem manipulálása, pedig az adós tájékozatlanságának a kihasználása.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


1. Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)?

A válasz.

2. A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jóerkölcsbe, tisztességtelen szerződések- e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések- e)?

Az a kérdés, hogy egy szerződés érvényes vagy érvénytelen-e számtalan tényezőtől függ. A Ptk. több olyan szabályt is tartalmaz, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén egy szerződést érvénytelennek nyilvánítanak.

Dr. Wellmann György által megfogalmazott kérdésnek a megválaszolásához ezért tudni kellene, hogyan definiálja Dr. Wellmann György egy deviza alapú kölcsön “konstrukcióját”. Ezt azonban kívülállóként nem tudhatjuk, Dr. Wellmann György pedig nem hajlandó nyilvános vitában részt venni általános jogi kérdésekről.

A kollégiumvezető kérdésre válaszolva leszögezte, hogy a folyamatban lévő jogegységi eljárás konkrét részleteiről sem most, sem később nem nyilatkozhat.
Devizahitelek – Kúria: jogegységi határozat a megállapítási perek illetékeiről (MTI 2013. november 27)

A kérdés megválaszolása szempontjából ugyancsak fontos lenne tudni, hogy pontosan mely konkrét érvénytelenségi indokokat vizsgálják azok a bírósági határozatok, amelyekben az egyik vagy a másik érvénytelenségi ok előkerült. A Kúria tájékoztatása szerint mostanra már több mint száz jogerős ítélet készült. Ezek a bírósági határozatok adják az alapot a jelenlegi jogegységi eljáráshoz. A jogegységi kérdés megválaszolása előtt hasznos lenne elolvasni, azokat a bírósági határozatokat, amelyek miatt a jogegységi eljárás szükségessé vált. Ezekből a bírósági határozatokból ugyanis meg lehetne ismerni a fontosabb érveket. Sajnáljuk, hogy a Kúria elfelejtette mellékelni a jogegységi indítványhoz az indítvánnyal érintett bírósági határozatok kiadmányát (Bszi. 33. § (2) bek. 2. mondat).

Bszi. 33. § (2) bek. 2. mondat: Az indítványhoz mellékelni kell az indítvánnyal érintett bírósági határozatok kiadmányát.
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 

Azt feltételezzük, hogy Dr Wellmann György arra gondolhatott a deviza alapú kölcsön “konstrukciója” kifejezésnél, hogy deviza alapú szerződések esetében eltér a szerződésben definiált összeg (szerződés tárgya) és a valóságban rendelkezésre bocsátott összeg egymástól. A szerződés tárgya ugyanis devizában lett meghatározva, a hitelező viszont nem a devizaösszeget, hanem egy forintösszeget bocsátott az adós rendelkezésére. A “konstrukció” másik lényeges eleme pedig az, hogy a hitelező állapíthatja meg azt az árfolyamot, amelyiken a deviza és forint összegeket át kell számítani (l. fent).

Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy ezek a körülmények okozhatják-e egy kölcsönszerződés érvénytelenségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak ezek az érvénytelenségi okok léteznek.

2.1. Jogszabályba ütközik-e a kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában?

A Ptk. 200. § (2). bek szerint, semmis az a szerződés, amelyik jogszabályba ütközik.

A szerződési szabadság elve biztosítja a feleknek azt, hogy a szerződésük tartalmát szabadon állapítsák meg. A szerződő felek azonban nem léphetik túl a kötelező (kógens) jogszabályok kereteit. Azok a szerződések, amelyek valamely kógens jogszabály rendelkezésébe ütköznek, tilos szerződések.[1] [Megj. a link a lábjegyzetekhez nem működik.]

A kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában akkor ütközik jogszabályba, ha van olyan jogszabály, amelyik tiltja pénzfizetési kötelezettség meghatározását idegen pénznemben.

Az devizáról szóló törvény (1995/XCV) tartalmazott ilyen tartalmú korlátozásokat. Azonban ezeket a korlátozásokat a devizakorlátozások megszüntetéséről szóló törvény (2001/XCIII) feloldotta.

A Ptk. sem tiltja a pénztartozás meghatározását idegen pénznemben. Ezt igazolja a Ptk. 231. §-a.

A kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában tehát NEM ütközik jogszabályba.

2.2. Jogszabályba ütközik-e, hogy a hitelező állapíthatja meg az átváltási árfolyamot?

A Ptk. 200. § (2). bek szerint, semmis az a szerződés, amelyik jogszabályba ütközik.

A szerződési szabadság elve biztosítja a feleknek azt, hogy a szerződésük tartalmát szabadon állapítsák meg. A szerződő felek azonban nem léphetik túl a kötelező (kógens) jogszabályok kereteit. Azok a szerződések, amelyek valamely kógens jogszabály rendelkezésébe ütköznek, tilos szerződések.[2]

Az átváltási árfolyam egyoldalú meghatározása akkor ütközik jogszabályba, ha van olyan jogszabály, amelyik tiltja árfolyamok egyoldalú meghatározását polgári jogi jogviszonyokban.

Polgári jogi jogviszonyokban az átváltási árfolyam egyoldalú meghatározása pénzváltási tevékenységgel egyenértékű. A pénzváltási tevékenység, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás, ami engedély köteles (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (1996/CXII, “Hpt.”) 3. §).

Az átváltási árfolyam egyoldalú meghatározása tehát jogszabályba ütközik, ha az adott hitelezőnek nincs engedélye pénzváltási tevékenységet folytatni. Amennyiben a hitelezőnek van engedélye pénzváltási szolgáltatást folytatni, akkor a szerződés nem ütközik jogszabályba.

2.3. Jóerkölcsbe ütközik-e a kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában?

A joggyakorlat értelmében jóerkölcsbe ütközik az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti (LB Gfv. IV. 32754/1998. sz. – BH 2000/6. sz. 260.) (Ptk. Ptk. 200. § (2) bek.). [3]

A kölcsönszerződés tárgyának meghatározását devizában jogszabály ugyan nem tiltja (l. fent), de az adósok által “vállalt kötelezettség jellege” sértheti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat.

A pénzügyi szolgáltatások területén a hitelezők lényeges információfölényben vannak az adósokkal szemben (információs aszimmetria). A hitelezők ugyanis lényegesen jobban ismerik a pénzügyi termékek jellemzőit és kockázatait, mint az adósok. Emiatt, az információs előny miatt a pénzügyi szolgáltatások területén “általánosan elfogadott erkölcsi norma” az, hogy a hitelezőknek figyelemmel kell lenniük az adósok kockázatviselési képességeire, és nem köthetnek az adósokkal olyan pénzügyi szerződéseket, amelyekkel az adósok túlzott kockázatokat vállalnak.

Ezt az általánosan elfogadott erkölcsi normát a PSZÁF Felügyeleti Tanácsa 2006. november 7-én az alábbi szavakkal fogalmazta meg:

1. A pénzügyi intézmények felelősen folytassák hitelezési tevékenységüket, azaz mérjék fel ügyfeleik igényeit és teherviselési képességét. Nem javasolt a pénzügyi intézmények számára azon gyakorlat, miszerint az értékesítési mutatók javítása érdekében az ügyfelek kockázatviselési képességének figyelmen kívül hagyásával helyeznek ki hiteleket.
A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 9/2006. (XI.7.) számú ajánlása a lakossági hitelezés előzetes ügyfél-tájékoztatási és fogyasztóvédelmi elveiről

A deviza alapú hitelek tartalma alapján az adósok magukra vállalnak egy devizában meghatározott pénztartozást (szerződés tárgya), annak ellenére, hogy jövedelmük kizárólag forintban keletkezik. A deviza és a forint árfolyama állandóan ingadozik. Ez az ingadozás pedig azzal a kockázattal jár, hogy az adós által visszafizetendő deviza összeg (szerződés tárgya) forintban kifejezett értéke megváltozik. Ezt a kockázatot hívják árfolyamkockázatnak.

Az árfolyam-ingadozások mértéke és iránya előre nem meghatározható. Egy húsz-harminc éves futamidő során az árfolyam-ingadozás iránya lehet olyan is, ami alapján a fogyasztó terhe csökken. A pénzügyi intézmények azonban csak akkor folytatnak felelős hitelezési gyakorlatot, ha az adósok kockázatviselési képességének a vizsgálata során azt feltételezik, hogy az árfolyam-ingadozás az adós terheit növelni fogja.

A fentieknek megfelelően az adósokra csak akkor lehet az árfolyamkockázat terhét hárítani, ha a pénzügyi intézmény meggyőződött arról, hogy az adós a kölcsön terheit akkor is viselni tudja, ha az árfolyam megduplázódik, vagy megháromszorozódik.

Az adósok kockázatviselési képességének a vizsgálata független(!) attól, hogy a pénzügyi intézmények tájékoztatniuk is kell az adóst az árfolyamkockázat tartalmáról (l. lent).

Az adós kockázatviselési képességének a vizsgálata a hitelező kötelessége (l. fent). De a hitelező a betétesek pénzének megóvása érdekében is köteles az adósok kockázatviselési képességét ellenőrizni. Ezen okok miatt a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy a kölcsönszerződés folyósítása előtt ellenőrizte azt is, hogy az adós a hitelt akkor is tudná törleszteni, ha a forint és a deviza árfolyama megduplázódna, vagy megháromszorozódna.

A fentieknek megfelelően jóerkölcsbe ütközik egy kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában, amennyiben a hitelező nem mérte fel megfelelően az adós kockázatviselési képességét, és emiatt olyan szerződést kötött az adóssal, amelyet az adós az árfolyamkockázat hatása miatt nem tud visszafizetni. 

2.4. Jóerkölcsbe ütközik-e, hogy a hitelező állapíthatja meg az átváltási árfolyamot?

Az átváltási árfolyam egyoldalú meghatározását jogszabály korlátozza (l. fent). A pénzváltási tevékenység önmagában azonban nem sért általánosan elfogadott erkölcsi normákat. Emiatt nem ütközik jóerkölcsbe az ha a hitelező állapíthatja meg az átváltási árfolyamot.

2.5. Tisztességtelen-e a kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában?

Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis (Ptk. 209/A. § (2) bek.).

A Ptk. 209/A. § (2) bek. csak akkor alkalmazható, ha a vizsgált kikötés általános szerződési feltételként vált a kölcsönszerződés részévé. A kérdés ezért az, hogy a szerződés tárgyáról szóló kikötés általános szerződési feltétel-e.

A szerződés tárgyának meghatározása devizában a szerződés lényeges eleme, amiről a felek megállapodtak. A szerződés tárgya tehát nem általános szerződési feltétel, ezért a Ptk. 209/A. § nem alkalmazható.

A kölcsönszerződés tárgyának meghatározása devizában nem tisztességtelen.

2.6. Tisztességtelen-e hogy a hitelező állapíthatja meg az átváltási árfolyamot?

Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis (Ptk. 209/A. § (2) bek.).

Az átváltási árfolyam egyoldalú megállapításával kapcsolatos szerződési feltételek, általános szerződési feltételek, mert a hitelezők azokat előre megfogalmazták, és valamennyi szerződésben alkalmazták, a nélkül, hogy azt az adóssal megtárgyalták volna. Ezért a Ptk. 209/A. § (2) bek. alkalmazható.

Egy szerződési feltétel akkor tisztességtelen, ha az a felek jogait és kötelezettségeit „a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg”.[4]

A pénzváltási tevékenységre vonatkozó szerződési feltételek önmagukban nem tisztességtelenek, mert pénzváltási tevékenység folytatása nem sérti sem a jóhiszeműség sem pedig a tisztesség követelményeit. Saját átváltási árfolyamok alkalmazásának ugyan vannak más törvényi feltételei is, de ezeknek a törvényi feltételeknek a részletezésére itt most nem térünk ki.

A hitelező feljogosítása arra, hogy egyoldalúan határozza meg az átváltási árfolyamot önmagában nem tisztességtelen.

2.7. Uzsorás szerződés-e ha a kölcsönszerződés tárgya devizában van meghatározva?

Semmis az a szerződés, amelyik a hitelező számára, az adós helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt biztosít (Ptk. 202. §).

Az uzsorának két ismérve van. Az egyik a feltűnően aránytalan előny kikötése valamely szerződő fél javára, a másik, hogy ezt az előnyt a sérelmet okozó fél a másik fél helyzetének kihasználásával kötötte ki. Az uzsorához tehát minden esetben uzsorás célzat szükséges, vagyis a másik fél helyzetének ismerete és aránytalan előny szerzésére való kihasználása. [5]

A törvény nem tartalmazza azoknak a tényezőknek a felsorolását, amelyek hátrányos helyzetet teremthetnek. Hátrányos helyzet állhat elő például akkor, ha az egyik szerződő fél lényegesen pontosabb ismeretekkel rendelkezik a jogügyletről, mint a másik (információs aszimmetria). A másik fél ezért ismerethiánya miatt vállal számára hátrányos kötelezettségeket. A pénzügyi szolgáltatások területén a hitelezők lényeges információfölényben vannak az adósokkal szemben. A hitelezők ezt az előnyüket kihasználhatják.

A kérdés ezért az, hogy aránytalan előnyt biztosít-e a hitelezőnek az, ha a szerződés tárgya devizában van meghatározva?

Ha egy deviza alapú kölcsönszerződés alapján folyósított forintösszeget összevetjük az adós által visszafizetendő forintösszeggel, akkor a két összeg között lehet feltűnő aránytalanság. Ezt az aránytalanságot azonban az árfolyamkockázat okozza.

Az árfolyamkockázat áthárítása az adósra nem okoz aránytalan előnyt a hitelező számára. Az árfolyamkockázat ugyanis nem befolyásolja a szerződés tárgyát, mert az devizában van meghatározva.

Az tehát nem uzsorás kölcsönszerződés, amelyben a szerződés tárgya devizában van meghatározva.

2.8. Uzsorás szerződés-e ha a hitelező állapíthatja meg az átváltási árfolyamot?

Semmis az a szerződés, amelyik a hitelező számára, az adós helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt biztosít (Ptk. 202. §).

Az uzsorának két ismérve van. Az egyik a feltűnően aránytalan előny kikötése valamely szerződő fél javára, a másik, hogy ezt az előnyt a sérelmet okozó fél a másik fél helyzetének kihasználásával kötötte ki. Az uzsorához tehát minden esetben uzsorás célzat szükséges, vagyis a másik fél helyzetének ismerete és aránytalan előny szerzésére való kihasználása. [6]

A törvény nem tartalmazza azoknak a tényezőknek a felsorolását, amelyek hátrányos helyzetet teremthetnek. Hátrányos helyzet állhat elő például akkor, ha az egyik szerződő fél lényegesen pontosabb ismeretekkel rendelkezik a jogügyletről, mint a másik (információs aszimmetria). A másik fél ezért ismerethiánya miatt vállal számára hátrányos kötelezettségeket. A pénzügyi szolgáltatások területén a hitelezők lényeges információfölényben vannak az adósokkal szemben. A hitelezők ezt az előnyüket kihasználhatják.

A kérdés ezért az, hogy aránytalan előnyt biztosít-e a hitelezőnek az, ha az átváltási árfolyamot egyoldalúan határozhatja meg?

Ha egy hitelező ugyanazon (egyfajta) átváltási árfolyamot alkalmaz a kölcsön folyósításakor és a kölcsön törlesztésekor, akkor a hitelező számára az átváltási műveletek során plusz bevétel NEM keletkezik. Ebben az esetben a kölcsönszerződés NEM biztosít a hitelező számára semmilyen előnyt.

Ezzel szemben, ha a hitelező megkülönböztet deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamokat, azzal a céllal, hogy deviza-vételi árfolyamot alkalmazzon a kölcsön folyósításakor és deviza-eladási árfolyamot alkalmazzon a kölcsön törlesztésekor, akkor a hitelező az eltérő árfolyamok alkalmazásával plusz bevételre tesz szert. A szerződés tehát a hitelező számára előnyt biztosít.

Ez az előny önmagában azonban nem aránytalan, mert az átváltási műveletek elvégzése pénzváltási szolgáltatásnak minősül. Ha a hitelező egy szolgáltatást nyújt az adósnak, akkor azért költséget számolhat fel. Az pénzváltási szolgáltatásért fizetett ellenszolgáltatás mértéke az deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamok közötti különbség (ún. árfolyamrés).

Amennyiben a hitelező nem tájékoztatja az adóst az árfolyamrés szerepéről és értékéről, akkor azzal megsérti a tájékoztatási kötelezettségét (l. lent). Ennek a tájékoztatási kötelezettségnek a megsértése azonban NEM változtatja a szerződést uzsorás szerződéssé.

A hitelező jogosultsága az árfolyamokat egyoldalúan meghatározni, azonban akkor biztosít aránytalan előnyt, ha a kölcsönszerződés szabályai lehetőséget adnak a hitelező számára, az árfolyamrés értékének a manipulálására. Az uzsora szempontjából lényegtelen, hogy az előny milyen formában jelenik meg. Az előny tehát nem feltétlenül kell, hogy plusz bevételt jelentsen a hitelezőnek. Egy szerződési feltétel már akkor is előnyt biztosít, ha a hitelező egy többletjogosultságot kap. Ez a többletjogosultság ugyanis oda vezet, hogy a hitelező, egy későbbi, időpontban növelni tudja a bevételeit.

Egy átlagos fogyasztó számára ismeretlen az eltérő árfolyamok alkalmazásának a célja. Ezért a fogyasztó nem tudhatja, hogy az árfolyamrés mértéke befolyásolja a hitel költségeit. A fogyasztó azzal sincs tisztában, hogy mi a következménye annak, ha az árfolyamrés értéke növekszik.

A hitelező kihasználja az adós tájékozatlanságát, ha úgy teremt magának lehetőséget az árfolyamrés alkalmazására, hogy közben nem szabályozza azokat az eseteket, amikor az árfolyamrés értékét egyoldalúan megváltoztathatja.

A Hitelintézeti törvény pont azért kötelezi a hitelezőket, hogy minden költséget, amelyik a szerződéshez kapcsolódik, feltüntessenek, mert csak így lehet megakadályozni azt, hogy a hitelezők a költségeket manipulálják. Ha ugyanis a szerződéshez kapcsolódó költségek fel vannak tüntetve a szerződésekben, akkor azokat csak akkor lehet módosítani, ha a hitelező betartja az egyoldalú költségmódosításra vonatkozó szabályokat. Ezzel szemben ha egy költség nincs a szerződésben feltüntetve, akkor az lehetőséget teremt arra, hogy a hitelező a hitel költségeit önkényesen manipulálja.

Uzsorás szerződés tehát az a kölcsönszerződés, amiben a hitelező egy költséget elrejt, és biztosítja magának a lehetőséget arra, hogy ezt a költséget titokban manipulálja. Ez a szerződési kikötés aránytalan előnyt biztosít a hitelező számára, mert a hitelező kontrollálhatatlanul és észrevétlenül növelheti az adós terheit. Ezt az aránytalan szerződési feltételt az adós pedig azért fogadja el, mert nem rendelkezik azokkal a pénzügyi ismeretekkel, amelyekkel a hitelező rendelkezik. A hitelező tehát kihasználja az adós helyzetét.

2.9. A deviza alapú kölcsönszerződések szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések- e?

Erre a kérdésre a választ a 3. pontban vizsgáljuk.


[1] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 200. §-hoz.

[2] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 200. §-hoz.

[3] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 200. §-hoz.

[4] NAGYKOMMENTÁR  a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 209. §-hoz.

[5] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázata a 202. §-hoz.

[6] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázata a 202. §-hoz.


Kérjük, támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és
Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

One Response to Jogegységi kérdés: A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e? 2/7

%d blogger ezt kedveli: