Jogegységi kérdés: A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak esetleges elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár? 3/7

A Kúria 2013. november 25. napján közzétette azt a jogegységi indítványt, amelyikkel a devizahitelekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot kívánják egységesíteni.

Ebben a bejegyzésben megválaszoljuk a Kúria harmadik kérdését.

Tájékoztatás

Tájékoztatás

A válaszból kiderül, hogy a pénzügyi termékek széles választéka valamint az egyéni élethelyzetek széles skálája miatt lehetetlen minden részletre kiterjedően szabályozni a hitelezők tájékoztatási kötelezettségeit. A tájékoztatási kötelezettség terjedelmének a vizsgálata során ezért a bíróságoknak el kell rugaszkodniuk a törvény szabályozás kereteitől. A tájékoztatási kötelezettség tartalmának az ellenőrzése során pedig azt kell a bíróságoknak vizsgálniuk, hogy a hitelező által átadott információk vajon hozzá voltak-e igazítva az adott adós személyes igényeihez (személyre szabott tájékoztatás).

A válasz második részéből pedig kiderül, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén a Hpt. és a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Ezen jogkövetkezmények végeredménye mindig az, hogy az adós megszüntetheti a jogviszonyt. A hitelezők rendkívüli erőfölénnyel rendelkeznek a szerződés megkötésekor. A hitelezők diktálják a szerződés feltételeit. Ha hitelezők ezt az erőfölényüket kihasználják, és az adóst nem tájékoztatják megfelelően, akkor az adósok felbonthatják a jogviszonyt.

A magyar törvények nem engedik meg, hogy bárki is hozzá legyen kötve egy olyan hitelezőhöz, amelyik nem teljesíti törvényes kötelezettségeit!


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


1. Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)?

A válasz.

2. A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jóerkölcsbe, tisztességtelen szerződések- e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések- e)?

A válasz.

3. A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak esetleges elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár?

3.1. A hitelező tájékoztatási kötelezettségei

Általános polgári jogi elv, hogy a felek kötelesek a szerződés megkötésénél együttműködni, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. Ennek része, hogy a szerződéskötést megelőzően tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről (Ptk. 205. § (3) bek.).

A tájékoztatásnak különös tekintettel ki kell terjednie a saját szolgáltatásra vonatozó tudnivalókra. Az egyes szerződések szabályozása kapcsán a törvény külön is szól erről. [1]

A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban speciális tájékoztatási kötelezettségeket ír elő a Hpt. és a THM-Rendelet, mint ágazati jogszabályok. Ezek a tájékoztatási kötelezettségek meghatározzák azt a legalacsonyabb tájékoztatási szintet, amit a hitelezőnek teljesítenie kell.

A pénzügyi termékek széles választéka valamint az egyéni élethelyzetek széles skálája miatt lehetetlen minden részletre kiterjedően szabályozni a hitelezők tájékoztatási kötelezettségeit. Teljesen más információs igénye van ugyanis egy diplomás közgazdásznak, mint egy szakmunkásnak. A hitelező tehát úgy köteles eleget tenni a tájékoztatási kötelezettségének, hogy az információkat hozzáigazítja az adott adós személyes igényeihez. A szaknyelvben ezt úgy mondják, hogy a hitelező személyre szabott információkat köteles az adós rendelkezésére bocsátani. Az adósok ugyanis csak személyre szabott információk alapján képesek a különböző pénzügyi termékek között eligazodni és az egyes pénzügyi termékek jellemzőit és kockázatait megérteni.

Ugyanakkor az adós köteles a hitelezőt a személyes céljairól és élethelyzetéről informálni, mert a hitelező csak ezeknek az információknak a birtokában tudja felmérni az adós igényeit és kockázatviselési korlátait.

Pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseknél ez azt jelenti, hogy a hitelező köteles az adóst személyre szabottan tájékoztatni az adott pénzügyi termék jellemzőiről és kockázatairól. Az adós pedig köteles a hitelezőt tájékoztatni a pénzügyi termék igénybevételével kapcsolatos céljairól, valamint a saját pénzügyi helyzetéről.

A hitelezők tájékoztatási kötelezettségeivel – a jogszabályi kereteken kívül – a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 9/2006. (XI.7.) számú ajánlása – a lakossági hitelezés előzetes ügyfél-tájékoztatási és fogyasztóvédelmi elveiről – is foglalkozik. Ez az ajánlás ugyan nem jogforrás, de tartalmaz egy objektív zsinórmértéket, amely alkalmas arra, hogy a hitelezők tájékoztatási kötelezettségeit részleteiben vizsgálni lehessen.

A bírók túlnyomó többsége nem rendelkezik pénzügyi tapasztalatokkal, ezért nem várható el tőlük, hogy minden egyes esetben külön meghatározzák a tájékoztatási kötelezettség tartalmát. A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának az ajánlása ezért pont arra jó, hogy a bíróságoknak segítséget nyújtson az egységes jogértelmezéshez.

A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának az ajánlása külön pontban foglalkozik a hitelezők tájékoztatási kötelezettségeivel (9/2006. ajánlás III. fejezet).

A PSZÁF ajánlása elvárja, hogy a tájékoztatás részletes, közérthető és átlátható legyen, valamint azt, hogy a tájékoztatás írásba legyen foglalva.

Az ügyfél-tájékoztatás célja, hogy “az ügyfél a szerződés megkötése előtt a felvázolt hiteligénye alapján, a megkötendő szerződés, illetve a hitel valamennyi lényeges elemére vonatkozóan részletes, ugyanakkor közérthető, átlátható írásos tájékoztatást kapjon.
PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 9/2006. (XI.7.) számú ajánlása 

A hitelezőt terheli annak a bizonyítása, hogy eleget tett tájékoztatási kötelezettségének. Ezt az hitelező úgy tudja bizonyítani, ha a bíróság rendelkezésére bocsátja azokat az írásbeli információkat, amelyeket az adósnak átadott. Ezen írásbeli dokumentumok alapján lehet ellenőrizni, hogy a hitelező részletesen, közérthetően és átláthatóan tájékoztatta-e az adóst a pénzügyi termékről.

A fentiek alapján NEM teljesíti tájékoztatási kötelezettségeit az a hitelező, amelyik az adóst csak általánosságban és szóban tájékoztatja az adott pénzügyi szolgáltatás jellemzőiről és kockázatairól. Az általános tájékoztatás ugyanis nem veszi figyelembe az adott adós személyes információs szükségleteit. Ha a hitelező nem veszi figyelembe az adott adós személyes információs szükségleteit, akkor a hitelező semmibe veszi az adós jogos érdekeit.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


Jogkövetkezmények

Jogkövetkezmények

3.2. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei

A tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának három jogi következménye lehet.

  • Törvényi (kógens) jogkövetkezmények
  • Akarathiba
  • Megtévesztés

a) Törvényi (kógens) jogkövetkezmények

Bizonyos esetekben a törvényalkotó kifejezetten szabályozta, hogy mi legyen a jogkövetkezménye annak, ha a hitelező bizonyos tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget. Ilyen kógens törvényi szabályozás volt a Hitelintézeti törvény (“Hpt.”) korábbi 213. §-a. A Hpt. korábbi 213. §-a szerint semmisek azok a fogyasztói lakossági kölcsönszerződések, amelyek bizonyos minimális tartalmi elvárásoknak nem felelnek meg. A Hpt. korábbi 213. §-a egy kógens jogszabály. A törvényalkotó akarata egyértelmű. Pénzügyi intézmény nem köthet úgy szerződést, hogy a törvényben megfogalmazott minimális elvárásokat nem teljesíti. A pénzügyi szolgáltatások területén tapasztalható információs aszimmetria tette szükségessé a Hpt. korábbi 213. §-át.

A Hpt-n kívül a korábbi THM-Rendelet tartalmazott még jogkövetkezményeket a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának esetére. A THM-Rendelet 8. § (3) bek. szerint a hitelező nem számíthatja fel azokat a költségeket, amelyekről a hitelező nem tájékoztatta az adóst a szerződéskötést megelőzően. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az adott pénzügyi szerződés nem teremt jogalapot az adott költség felszámítására. Ennek megfelelően a pénzügyi intézmény csak azokat a költségeket számíthatja fel egy kölcsönszerződés futamideje során, amiről az adóst a szerződést megelőzően tájékoztatta. Ez a rendelkezés is az információs aszimmetriát hivatott csökkenteni. A költségek transzparens felsorolása teszi az adós számára lehetővé, hogy a kölcsönszerződést nyugodtan végiggondolja. A törvényalkotó így akarta megakadályozni, hogy a pénzügyi intézmények a szerződéskötés során újabb, váratlan költségeket rakjanak a szerződésbe.

b) Akarathiba

Egy szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges (Ptk. 205. §).

Ez az előírás a szerződéses nyilatkozatok általános szabályát fogalmazza meg, így lényegében minden jogügyletre megfelelően irányadó.

Az egyező akaratnyilvánítás csak akkor hoz létre szerződést, ha kiterjed a kívánt ügylet lényeges kérdéseire. E szabálynak már a szerződéskötésre vonatkozó ajánlat tekintetében is érvényesülnie kell, ellenkező esetben a megtett ajánlat elfogadása nem hozza létre az ügyletet. [2]

Azt, hogy mit kell lényeges elemnek tekinteni, részben maga a jogszabály, részben pedig a felek határozzák meg.

A törvény nem ad általános meghatározást a szerződés lényeges pontjait illetően. A törvényi elváráson alapuló lényeges elemek ezért csak az egyes szerződéstípusok jogszabályi megfogalmazásából olvashatók ki. [3]

Olyankor, amikor a törvény a szerződés érvényes létrejöttéhez írásbeli alakot kíván, a megállapodást rögzítő okiratnak legalább a törvény által lényegesnek minősített elemeket tartalmaznia kell. [4]

Amennyiben a felek nem jutottak egyező szerződéses akaratra, vagy konszenzusuk a lényeges elemeket nem ölelte fel, a szerződés nem jön létre. [5]

A Hpt előírta, hogy pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban köthet (Hpt. 210. § (1) bek.). Továbbá a Hpt. definiálta azokat a lényegesnek minősített elemeket, amelyeket egy szerződésnek tartalmaznia kellett. (Htp. 213. §).

Amennyiben a hitelező nem tájékoztatta az adóst a szerződés lényeges elemeiről, és a felek emiatt úgy kötöttek szerződést, hogy az egyezségük nem terjedt ki az összes lényeges elemre, akkor a felek nem jutottak egyező szerződéses akaratra, ezért szerződés nem jött létre (Ptk 205. §).

c) Megtévesztés

Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette (Ptk. 210. § (1)).

Az, hogy a tévedés mikor lényeges, elvontan nem fogalmazható meg, csak a konkrét tényállás összes elemének vizsgálatával és mérlegelése alapján dönthető el. Lényeges minden tévedés, amelyet a közfelfogás az adott szerződést illetően ilyennek tart; lényegesnek tekinthető az olyan körülményre vonatkozó tévedés is, amelyet általában nem lehet ugyan lényegesnek tekinteni, de az adott esetben a felek nyilatkozatukból vagy a kísérő körülményeikből felismerhetően ilyennek tekintettek. A szerződés minden olyan esetben megtámadható, amikor a fél nem kötötte volna meg a szerződést, ha nem lett volna tévedésben. Lényeges lehet a személyben, tárgyban vagy tartalomban való tévedés. Leggyakrabban a szolgáltatás minőségében és mértékében való tévedés a megtámadás alapja. A szerződést csak olyan ok miatt lehet megtámadni, amely már a szerződéskötés időpontjában fennállott (LB Gf. II. 30501/1982. – BH 1984/1. sz. 32.). [6]

A Ptk. 205. §-a és a Ptk. 210. §-a egyaránt a szerződés “lényeges” tartalmi elemeire vonatkozik. Nyilvánvaló, azonban hogy a Ptk 205. § szerinti “lényeges” tartalmi elemek köre és a Ptk. 210. § szerinti “lényeges” tartalmi eleme köre nem lehet azonos. Hiszen ha azonos lenne, akkor a Ptk. 205. § miatt a Ptk. 210. §-a nem lenne alkalmazható.

Ezért a Ptk. 210. §-a szerinti “lényeges” tartalmi elemek köre meghaladja a szerződés lényeges feltételeit. A tévedés szempontjából lényeges körülménynek számít az adott termék minden jellegzetessége; továbbá pénzügyi termékeknél a termék összes kockázata.

Ezeket az információkat az adós a hitelezőtől kapja. Emiatt, ha az adós nem kap megfelelő tájékoztatást agy pénzügyi termékről, akkor a szerződéskötéskor tévedésben volt. Ezt a tévedést pedig a hitelező okozta.

Amennyiben a hitelező nem tájékoztatta az adóst részletesen, közérthetően és átláthatóan a pénzügyi termék minden jellemzőjéről és kockázatáról, akkor az adós tévedésben volt a szerződés tartalmát illetően, ezért az adós a szerződést megtámadhatja (Ptk. 210. §  (4)).

d) Kockázatfeltáró Nyilatkozat

Deviza alapú kölcsönszerződésekhez kapcsolódik egy speciális kockázat. A szerződés tárgya ugyanis devizában van meghatározva, az adósoknak viszont csak forintban van bevételük. A forint/deviza árfolyam ingadozása befolyásolja az adós forintban kifejezett tartozását. Ha a forint gyengül a devizához képest, akkor megnövekszik az adós forintban kifejezett tartozása.

Ez a kockázat egy rendkívül komoly kockázat, mert az árfolyamok alakulása megjósolhatatlan. Egy olyan kockázatot, amelyiknek a mértéke megjósolhatatlan, csak rendkívüli körültekintéssel lehet az adósra terhelni. Az árfolyam megduplázódása vagy megháromszorozódása ugyanis anyagilag teljesen tönkre teheti az adóst. Erre a kockázatra ezért fel kell hívni az adós figyelmét, és ezt a kockázatot részletesen, közérthetően és átláthatóan el kell magyarázni az adósnak.

Ha a hitelezők aláírattak az adóssal egy “Kockázatfeltáró Nyilatkozat”-ot az árfolyamkockázatról, akkor azzal igazolni tudják, hogy felhívták az adós figyelmét erre a kockázatra. Azt viszont hogy a tájékoztatás megfelelő volt-e, csak az adott Kockázatfeltáró Nyilatkozat tartalma alapján lehet megítélni. A “Kockázatfeltáró Nyilatkozat”-ok tartalma akkor elégséges, ha annak megszövegezése az adós életkörülményeihez igazodik (pl. végzettség, pénzügyi tájékozottság), és részletesen felsorolja azokat a következményeket, amelyeket az árfolyam megnövekedése okozhat (pl. teljes anyagi ellehetetlenülés).

A bírósági eljárásokban ezért nem csak azt kell vizsgálni, hogy a hitelező tájékoztatta-e az adóst az árfolyamkockázatról, hanem azt is, hogy az adott tájékoztatás tartalma megfelelő volt-e ahhoz, hogy felhívja az adós figyelmét arra, hogy ez a kockázat az adóst anyagilag tönkre teheti.


[1] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 205. §-hoz.

[2] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 205. §-hoz.

[3] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 205. §-hoz.

[4] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 205. §-hoz.

[5] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 205. §-hoz.

[6] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 210. §-hoz.


Kérjük, támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és
Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

Hozzászólások letiltva.

%d blogger ezt kedveli: