Jogegységi kérdés: Melyek az érvénytelenség jogkövetkezményei? 5/7

A Kúria 2013. november 25. napján közzétette azt a jogegységi indítványt, amelyikkel a devizahitelekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot kívánják egységesíteni.

Ebben a bejegyzésben megválaszoljuk a Kúria ötödik kérdését.

A Kúria tagjai mérlegelnek.

Ursula és Gyuri mérlegelnek.

A válaszból kiderül, hogy ha egy deviza alapú kölcsönszerződés bármely okból érvénytelen, akkor az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei közül a bíróságnak azt a jogkövetkezményt kell alkalmaznia, amelyik az adós érdekében áll. Ezt indokolja a kérelemhez kötöttség elve, a törvényi szabályozás valamint a felróhatóság elve.


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


5.         Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia?

Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani (Ptk. 237. § (1) bek.).

Ez az alapelv 1959 óta része a polgári jognak. Ezt az alapelvet a magyar Ptk. az osztrák és a német polgári törvénykönyvekből vette át.

Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető (Ptk. 237. § (2) bek.).

Ez a kiegészítés 1977-ben került bele a Ptk. szabályrendszerébe. Ez a szabály ismeretlen az osztrák és a német jogrendszerekben.

Az első vizsgálandó kérdés az, hogy hogyan kell a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdéseit alkalmazni egy érvénytelen szerződés esetén? A második kérdés pedig az, hogy amennyiben a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdései egyenrangú lehetőségek, akkor melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmazni?

5.1. Érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei

A Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdéseinek az egymáshoz fűződő viszonyát a Ptk. 237. §  (2) bekezdésének szóhasználata világosan definiálja. A Ptk. 237. § (1) bekezdése az alapeset, ezt a szabályt kell alkalmazni egy szerződés érvénytelensége (semmissége) esetén. Érvénytelen szerződés esetén tehát az eredeti állapotot kell helyreállítani. Ez a Ptk. eredeti logikájából is következik.

Ptk. 237. §  (2) bekezdése a kivételes esetet szabályozza. A szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása csak akkor lehetséges, “ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet NEM lehet visszaállítani“.

Deviza alapú kölcsönszerződések esetén visszaállítható a szerződéskötés előtt fennállott helyzet. Ehhez a feleknek nem kell mást tenniük, mint hogy visszaadják egymásnak azokat az összegeket, amelyeket a deviza alapú kölcsönszerződés teljesítése során kicseréltek egymással. Ezek az összegek minden esetben forint összegek voltak (l. fent), ezért az eredeti állapot helyreállítása során forintban kell a feleknek elszámolniuk egymással.

A deviza átszámítást a szerződés írta elő. A hitelezőnek tehát a szerződés biztosított jogalapot arra, hogy egy deviza összeget követeljen. Ha azonban a szerződés semmis, akkor a devizára történő átszámításnak sincs jogalapja.

Pénztartozás esetén a pénztartozás adósa nem hivatkozhat arra, hogy a kapott pénzt már elköltötte. Az eredeti állapot helyreállításának tehát nincsen gyakorlati akadálya.

A törvény 1959-es alapgondolatával és az 1977-es törvénymódosítás szövegével ellentétes az a megközelítés miszerint a szerződés érvénytelensége esetén két egyenrangú lehetőség a szerződéskötést megelőző helyzetet visszaállítása (Ptk. 237. § (1) bek.) vagy az érvénytelenségi ok megszüntetése (Ptk. 237. § (2) bek.).

A bíróságnak a két lehetséges szabály közül NEM mérlegeléssel kell választania, hanem az alapján, hogy helyreállítható-e az eredeti állapot.

5.2. Melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmazni?

Ismerve a Kúria joggyakorlatát (Gfv.VII.30.078/2013/14.), a 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény tartalmát valamint a Ptk. nagykommentár tartalmát, megvizsgáljuk azt is, mi lenne a következménye annak, ha a bíróságnak joga lenne az érvénytelenség jogkövetkezményei között válogatni.

A Kúria mérlegelési jogát három körülmény is korlátozza.

a) Az egyik körülmény a kérelemhez kötöttség elve

A kérelemhez kötöttséget eljárásjogi alapelvét a Polgári Perrendtartás (1952/III, “Pp.”) 3. § (2) bekezdése tartalmazza. Ezen alapelv szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ezt az elvet konkretizálja a Pp. 215. §-a, amelyik meghatározza az érdemi döntés korlátait. A döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. Ennek megfelelően, ha egy fogyasztó kereseti kérelme úgy van megfogalmazva, hogy az, az eredeti állapot helyreállítására irányul, akkor a bíróság azt a kereseti kérelmet kell, hogy elbírálja. Ha a bíróság úgy ítélné meg, hogy az eredeti állapot helyreállítása iránti kérelem nem megalapozott, akkor a keresetet a bíróságnak el kell utasítania. A polgári perrendtartás tartalmával teljesen ellentétes lenne egy olyan bírósági döntés, amelyik a fogyasztó kérelmét nem elutasítja, hanem megváltoztatja.

b) Az másik körülmény a törvényalkotó akarata.

A Ptk. 209/A. § (2) bekezdése; a Hpt. korábbi 213. § (3) bekezdése valamint a mostani fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény (2009/CLXII) 16. § (5) bekezdése, egyaránt úgy fogalmaznak, hogy a szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

A bíróságnak tehát a mérlegelési jogát korlátozza az adott fogyasztó egyéni érdeke. Ha az adós (fogyasztó) az eljárás során úgy nyilatkozik, hogy neki az eredeti állapot helyreállítása az érdeke, akkor a bíróságnak ezt a nyilatkozatot tiszteletben kell tartania. A bíróságok semmibe vennék a törvényalkotó szándékát, ha az egyértelmű törvényi rendelkezések ellenére is az adós érdekeivel ellentétes döntést hoznának.

c) A harmadik körülmény a bíróságok mérlegelési jogának a korlátozására a felróhatóság kérdése.

Ha az egyik fél felróható magatartása közrejátszott abban, hogy a szerződés érvénytelen, akkor a felek szándékát nem egyformán kell figyelembe venni. A sérelmet szenvedett fél érdekeinek védelme játszik ilyen esetekben döntő szerepet.[1]

Amennyiben tehát az érvénytelenségi okot a hitelező idézte elő, akkor az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a “mérlegelése” során az adós érdekeit kell döntően figyelembe venni. Az adós érdekét pedig akkor veszi a bíróság figyelembe, ha azt a jogkövetkezményt alkalmazza, amelyiket az adós kéri.

Tekintettel arra, hogy deviza alapú kölcsönök érvénytelenségi okai között minden esetben olyan okokat találunk, amelyeket a hitelező idézett elő, ezért deviza alapú kölcsönök érvénytelensége esetén mindig a hitelezőnek felróható az érvénytelenség. Ilyen esetekben ezért mindig(!) a fogyasztó érdekei szerint kell a semmisség jogkövetkezményét meghatározni.

A jogállami elvekkel teljesen ellentétes az a bírósági joggyakorlat, amelyik a felróhatóság ellenére a hitelező érdekei szerint dönt, és aztán az bírósági eljárás költségeit az adósra terheli. A szerződések kiegészítése és érvényessé nyilvánítása, kizárólag a hitelezők érdekeit szolgálja. Az adósra terhelni egy ilyen eljárás költségét, romba fogja dönteni az adósok jogrendszerbe vetett bizalmát!

Ha deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, akkor az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróságnak azt a jogkövetkezményt kell alkalmaznia, amelyik az adós érdekében áll. Ezt indokolja a kérelemhez kötöttség elve, a törvényi szabályozás valamint a felróhatóság elve.


[1] NAGYKOMMENTÁR a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (Szerkesztő-lektor: Dr. Gellért György. hetedik kiadás, 2009. július 1.) magyarázat a 237. §-hoz


Kérjük, támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és
Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

Reklámok

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: