Az Európai Bíróság vizsgálja a devizahiteles törvényeket – C-51/17. sz. (Ilyés)

Az Európai Bíróság csütörtökön (2018. február 22-én) tárgyalja a C-51/17. sz. (Ilyés) ügyet.

A Bíróság azt vizsgálja, vajon összeegyeztethető-e a deviza-alapú hitelek tartalma az Uniós joggal.

Az eljárást nagy érdeklődés övezi, mert az eljárás eldöntheti azt a kérdést, hogy vajon a bankok vagy a fogyasztók viseljék-e az árfolyamkockázat okozta költségeket.

A C-51/17. sz. (Ilyés) ügy a második ügy, abból a jelenleg nyolc eljárásból, amelyik jelenleg a deviza-alapú hitelekkel kapcsolatban az Európai Bíróság előtt folyamatban van.

A magyar devizahitelesek kálváriája azért foglalkoztatja az Európai Bíróságot, mert az Alkotmánybíróság nem védi a demokratikus értékeket.

Olvassa el a 2018. február 20. napján közzé tett angol nyelvű sajtóközleményünk magyar fordítását!


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


FORDÍTÁS

Megfelelnek-e az Uniós jognak a magánjogi szerződésekbe visszamenőleges hatállyal beavatkozó törvények?

A fogyasztók és a bankok már több éve vitatkoznak a magyar bíróságokon az úgynevezett deviza-alapú hitelszerződések érvényességéről. A fogyasztók azért perelnek, mert meggyőző érveik vannak arra vonatkozóan, hogy a deviza-alapú hitelekben rejlő árfolyamkockázatot a bankokra hárítsák. Az Országgyűlés 2014-ben és 2015-ben több törvényt fogadott el e jogviták megoldása szándékával. Ezek a devizahiteles törvények védik jelenleg a bankokat attól, hogy az árfolyamkockázat miatt további veszteségeket szenvedjenek.

A C-51/17. sz. ügy tárgya azok a törvényi rendelkezések, amelyek a deviza-alapú hitelszerződéseket visszamenőleges hatállyal módosították. A 2014. évi XXXVIII. törvény 3.§ 1. bekezdése törli a deviza-alapú hitelszerződésekből 2014-ig szereplő azon szabályokat, amelyek a devizaátváltások költségeivel terhelték a fogyasztókat (árfolyamrés). A törvény megtiltja a külföldi pénznemeknél az eladási- és vételi árfolyamok alkalmazását. A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § 2. bekezdése pedig egy új rendelkezéssel egészíti ki a deviza-alapú hitelszerződéseket. Ez az új rendelkezés arra kötelezi a bankokat, hogy pénznemek közötti átváltásoknál a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamát alkalmazzák.

Mivel az Országgyűlés visszamenőleges hatállyal módosította a deviza-alapú hitelszerződéseket, ezért a bankoknak vissza kellett fizetniük a fogyasztóknak a 2014 előtti devizaátváltásokból származó tisztességtelen nyereséget.

Az Alkotmánybíróság több határozatában is jóváhagyta a devizahiteles törvényeket, Az AB álláspontja szerint összeegyeztethető a demokratikus értékekkel, ha az Országgyűlés beavatkozik magánjogi jogviszonyokba, és azokat visszamenőleges hatállyal módosítja.
A Fővárosi Ítélőtábla azzal a kérdéssel fordult a C-51/17. sz. ügyben az Európai Bírósághoz: vajon összeegyeztethető-e a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § 2. bekezdése az uniós joggal?

A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § 2. bekezdése egy lényeges szerződési feltétel, mert fontos szerepet játszik abban, hogy a bankok a devizakockázatot a fogyasztókra hárítsák. Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § 2. bekezdése érvénytelen lenne, akkor a devizakockázat átruházása is érvénytelenné válna, és a fogyasztók megszabadulnának az árfolyamkockázat okozta eladósodástól.

A fogyasztók azzal érvelnek, hogy a devizakockázat átruházásával kapcsolatos valamennyi rendelkezés tisztességtelen, mert azok megfogalmazása nem világos és nem érthető. Emiatt ezek a rendelkezések nem fejtenek ki joghatást. A fogyasztóknak tehát kisebb összeget kell visszafizetniük a banknak ahhoz képest, amit a bankok a forintosítás óta követelnek.

A Bankok azzal érvelnek, hogy az Unió joga nem alkalmazható azokra a szerződési feltételekre, amelyek törvényalkotás útján, utólag, váltak a deviza-alapú hitelszerződések részévé. A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § 2. bekezdése kógens magyar jogszabály, attól a bankok nem térhettek el. A bankok álláspontja szerint a devizahiteles törvények írják elő, hogy a fogyasztóknak kell viselniük az árfolyamkockázatot. A bíróságoknak nincs joguk vitatni az Országgyűlés döntését azáltal, hogy az uniós jogot alkalmazzák a a devizahiteles törvények rendelkezéseire.

A C-51/17. sz. ügy betekintést nyújt a magyar jogi gondolkodásmód rejtelmeibe. Az Európai Bíróságon dolgozó, a magyar nyelvet nem ismerő jogászok megismerkedhetnek a magyar jogrendszer működésével. A C-51/17. sz. ügy iratai szerint sem a Fővárosi Ítélőtábla, sem az érintett felek nem kérdőjelezik meg az Országgyűlés azon hatáskörét, hogy beavatkozzon magánjogi jogviszonyokba, és visszamenőleges hatállyal módosítsa azok tartalmát. Figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság sem kérdőjelezi meg ezt a magyar joggyakorlatot. A Bizottság jogi képviselői nem idézik az Európai Bíróság visszamenőleges hatályú törvényalkotását tiltó ítéleteit.

A felek csak arról a kérdésről vitatkoznak, hogy az Országgyűlés által beiktatott szerződési rendelkezések eleget tesznek-e az Unió fogyasztóvédelmi rendelkezéseinek. Tehát köti-e az Országgyűlést az Unió joga, akkor, amikor alkotmányos jogosítványait arra használja, hogy átírja magánjogi szerződések tartalmát. C-51/17. sz. ügyhöz hasonló jogvita soha nem fordulhat elő az Európai Unió azon tagállamaiban, ahol tiszteletben tartják a jog uralmának elvét.

Az Alkotmánybíróságnak köszönhető az, hogy az Európai Bíróságnak kell döntenie a devizahiteles ügyekben. Az AB több eljárásban is vizsgálta a devizahiteles törvények jogszerűségét, de egyetlen alkalommal sem emelte fel a szavát a demokratikus értékek védelme érdekében. A demokratikus értékek tiltják az Országgyűlésnek azt, hogy magához ragadja az igazságszolgáltatás hatáskörét és törvényi beavatkozással próbáljon igazságot tenni a bankok és devizahitelesek között.

A Fidesz-kormány az elmúlt évek során saját hűbéreseivel töltötte fel az alkotmánybíróságot. Ennek eredményeként az AB már nem független bíróságként felügyeli az Országgyűlés által meghozott törvényeket. Az AB ítélkezési gyakorlata kiszolgáltatja a magyar társadalmat a diktatórikus hatalmi elit önkényének.

Aki védelmet akar kapni a jelenlegi hatalmi elit önkénye ellen, annak nem az Alkotmánybírósághoz, hanem az Európai Unió Bíróságához kell fordulnia jogvédelemért.

PITEE

C-51/17 – Ilyés és Kiss ügy, Benyújtva: 2017.01.17., Szóbeli tárgyalás 2018.02.22.

Európai Unió Bírósága – Második tanács
Marko Ilešič, Szlovenia
Allan Rosas, Finnország
Camelia Toader, Románia
Alexandra (Sacha) Prechal, Hollandia (előadó bíró)
Egidijus Jarašiūnas, Litvánia
Főtanácsnok: Evgeni Tanchev, Bulgária

Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület (PITEE)

A PITEE Egyesület célja jogállami módon rendezni a devizahitelesek helyzetét. Ehhez nem új törvényekre van szükség, hanem arra, hogy a bíróságok kikényszerítsék a törvények betartását.

Bankárkormány

Bankárkormány

Press Release No. 26

Budapest, 20 February 2018

Is legislation that intervenes with private law matters and has retroactive effect compliant with Union law?

The European Court of Justice is preparing to hear Case C-51/17 (Ilyés) this coming Thursday (22.02.2018). The Court is reviewing the compliance of Hungarian foreign currency (FX) loan legislation with Union law. The proceeding is in the focus of Hungarian public interest because it affects the question of which party should bear the costs of exchange rate risk. Case C-51/17 (Ilyés) is the second of eight cases currently pending before the Court in regard to Hungarian FX loan legislation. The Hungarian FX debt crisis escalated to the European Court of Justice because the Hungarian Constitutional Court does not provide protection against violations of democratic values.

Consumers and banks have been battling in Hungarian courts for several years now over the validity of so-called foreign exchange (FX) consumer loans. All of these lawsuits were initiated because consumers have convincing arguments to put the brunt of FX volatility back on the shoulders of the banks. In 2014 and 2015 Parliament adopted several laws in order to solve these legal disputes and, by so doing, protect the banks from losses caused by FX volatility.

Case C-51/17 focuses on the provisions of FX loan legislation that directly modify FX loan agreements with retroactive effect. Section 3.1 of Act XXXVIII/2014 removes the clauses found in FX loan agreements prior to 2014 that charge the costs of currency conversions by applying different exchange rates for selling and buying foreign currencies. Section 3.2 of Act XXXVIII/2014 inserts a new clause in the FX loan agreements which obliges banks to use the official exchange rate of the Hungarian National Bank when converting payments under the agreements.

Since Parliament modified the FX loan agreements with retroactive effect, banks had to repay customers the unjust profit arising from currency conversions made before 2014.

The Hungarian Constitutional Court approved this legislation in various decisions, while the Constitutional Court found Parliament’s intervention in private law matters and its adoption of retrospective legislation to be consistent with democratic values.

The Budapest Metropolitan Court of Appeal is asking the European Court of Justice in Case C-51/17 whether Section 3.2 of Act XXXVIII/2014 is compliant with Union law.

Section 3.2 of Act XXXVIII/2014 is an essential provision in FX loan agreements because required for transferring the FX risk to the consumers. If Section 3.2 of Act XXXVIII/2014 were void, then the transfer of the FX risk would be ineffective and consumers would be released from their increased payment obligations.

Consumers argue that all the provisions in connection with transferring the FX risk are unfair because because they are not worded in plain, intelligible language and therefore have no binding effect. Consumers should be allowed to repay their debts without the increased payment obligations caused by FX volatility.

The banks argue that the directive on unfair terms in consumer contracts is not applicable to Section 3.2 of Act XXXVIII/2014 because this Section has become part of the FX loan agreements as a mandatory provision under Hungarian law and is not part of the banks’ general terms and conditions. According to the banks, the FX loan legislation stipulates that consumers must bear the brunt of FX volatility. Hungarian courts may not challenge Parliament’s decision by applying Union law to the FX loan legislation.

Case C-51/17 provides an insight to the Hungarian legal system. Neither the Budapest Metropolitan Court of Appeal nor the involved parties question the democratic competence of Parliament to adopt legislation which intervenes with private law matters and has retroactive effect. Even the statement of the European Commission lacks references to the European Court of Justice case law on the rule of law.

The parties are only discussing the question of whether Parliament must observe European consumer protection provisions when using its power to amend the content of private law contracts. (s. Excerpt from the Submission of the Budapest Metropolitan Court of Appeal at the end of this Press Release) Such a legal dispute would never occur in member states of the European Union, where the rule of law is respected.

The Hungarian Constitutional Court could have prevented this case from reaching the European Court of Justice. The Constitutional Court had many opportunities to review the compliance of the FX loan legislation with democratic values, which prohibit Parliament from usurping the role of the judiciary and thereby trying to solve legal disputes with legislation.

The Hungarian government has packed the Constitutional Court with loyal judges to create a “judicial rubber stamp for government interests”, according to a study by the Eötvös Károly Institute, the Hungarian Helsinki Committee and the Hungarian Civil Liberties Union.

Hungarian citizens must seek the jurisdiction of the European Court of Justice as long as the Hungarian Constitutional Court fails to provide protection against violations of democratic values.

PITEE
www.pitee.org/english

TRANSLATION

Excerpt from the Submission of the Budapest Metropolitan Court of Appeal dated 17 January 2017 in Case C-51/17 of the European Court of Justice

Section IV. of the Submission:
1. Parliament’s direct intention was to resolve a severe social conflict with the FX loan legislation. This conflict arose as a result of the unfair lending practices of Hungarian banks. The banks used unfair price escalation clauses and hid the costs of currency conversion. The conflict between banks and consumers focuses partially on refunding unjust profit and partially on the question of which party should bear the costs of exchange rate risk.

2. Parliament restored the validity of the FX consumer loan agreements which had become invalid as a result of the European Court of Justice’s interpretation of Union law in Decision C-26/2013 (Kásler). In the legislative process Parliament decided to transfer the costs of exchange rate risk to the debtors with retroactive effect (ex tunc). This purpose is also reflected in the part of the FX loan legislation that orders the obligatory conversion of FX debt into Hungarian forints under current market conditions at the time the conversion is made (see Section 10 of Act LXXVII/2014).

3. Parliament, however, did not review the clarity and intelligibility of the language of the FX loan agreements in relation to the transfer of the exchange rate risk to the debtors.

[…]
8. […] The FX loan legislation makes the debtors liable for the costs of exchange rate risk during the period between the conclusion of the contract and the obligatory conversion of the debts. The FX loan legislation is a result of Parliament’s fair consideration of the situation, which respects the legitimate interests of the parties. Therefore the national courts may not contradict Parliament’s decision.

Translated by PITEE

ABOUT PITEE

Our mission is to enforce consumer rights and bring about fundamental change in Hungarian legal culture by promoting and defending democracy, free competition, EU standards, transparency and the rule of law – all values not shared by the Hungarian government and oligarchy.


Kérjük, támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és
Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!

Reklámok

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: