Megsértette-e Brückner Gergely a Telex Etikai Kódexét?

Brückner Gergely cikket írt az Európai Unió Bíróságának C-932/19 számú ítéletéről. Brückner Gergely álláspontja szerint az ítélet a devizahitelesek számára rossz, és a devizahiteleseknek azt tanácsolja, hogy ne indítsanak pereket a bankjuk ellen.

Munk-Veronika-Dull-Szabolcs-Bruckner Gergely-Telex

Brückner Gergely etikátlan módon hibásan idézi a bíróság ítéletét, jogi tanácsokat ad, annak ellenére, hogy ügyvédi engedélye nincsen, továbbá elhallgat fontos információkat a devizahitelesek ügyével kapcsolatban.

Nyílt levélben kérjük Munk Veronikát és Dull Szabolcsot, a Telex.hu főszerkesztőit, hogy vizsgálják meg, vajon jogosak-e az észrevételeink Brückner Gergely cikkével kapcsolatban.

Olvassa el a nyílt levelünket!


Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!


Nyílt Levél

Telex – Van Másik Kft.
Munk Veronika és Dull Szabolcs főszerkesztők
Frankel Leó utca 13., 1. em. 2.
Budapest
1027

Tárgy: Etikai kódex megsértése
Brückner Gergely – Itt tart a devizahitelesek ügye az uniós bíróság friss döntése után (2021.09.02.)

Kedves Veronika!
Kedves Szabolcs!

A Telex Etikai kódexe szerint a hírportál munkatársai elkötelezettek a megbízható, kíváncsi és a tényeken alapuló újságírás mellett. Továbbá felemelik szavukat az egyetemes emberi jogok megsértése esetén.

Számomra úgy tűnik, hogy Brückner Gergely „Itt tart a devizahitelesek ügye az uniós bíróság friss döntése után“ című cikke ezeket az értékeket nem tartja tiszteletben, ezért sérti a Telex tartalomra vonatkozó etikai szabályait. Az alábbiakban felsorolok néhány példát a teljesség igénye nélkül.

1. Megbízhatóság

1.1. Hibás idézet, hibás forrás

Gergely cikkét azzal a kijelentéssel kezdi, hogy az Európai Unió Bírósága „szerint az uniós joggal összeegyeztethető volt a magyar forintosítási jogszabály.“ Majd szó szerint idéz egy friss MTI hírt.

Ezzel szemben a bíróság 144/21. számú sajtóközleményében az áll, hogy az uniós joggal összeegyeztethetőnek tűnik a magyar jogszabály, ha az említett jogszabály helyreállítja azt a jogi és tényleges állapotot, amelyben a fogyasztó a tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

Gergely írása sérti az Etikai kódex „Pontosak vagyunk“ és a „Nem tüntetünk fel sajátként idegen tartalmat“ követelményeit.

Az írás pontatlan, mert a „ha“ kötőszó és a „tűnik“ ige elhagyása teljesen megváltoztatja a bíróság közleményének a tartalmát. Az írás továbbá nyilvánvalóan nem az elsődleges forrásra alapul, mert nem az MTI híre, hanem a bíróság sajtóközleménye az elsődleges forrás.

1.2. Tények és vélemények különválasztása

Gergely cikkében azt állítja, hogy a bíróság döntése „rossz hír“ a devizahitelesek számára. Továbbá, hogy a devizahiteleseknek nem érdemes perelni, mert nem fog változni a meglévő hitelek törlesztése és nem jár vissza pénz az ügyfeleknek.

Gergely ezzel megsértette az Etikai kódex „Elválasztjuk a híreket a véleményektől“ követelményét.

Az írásban keveredik a híradás a bíróság ítéletéről és Gergely személyes véleménye arról, hogy ez az ítélet jó-e vagy rossz a devizahitelesek szempontjából, valamint, hogy szerinte mit kellene, és mit nem kellene tennie a devizahiteleseknek. Az Etikai kódex szerint a két tartalmat világosan külön kellett volna választani.

1.3. Ártó szándék és zugügyvéd

Gergely írása árt a devizahiteleseknek, ezért sért az Etikai kódex és a „Nem ártunk“ követelményét. A devizahitelezés témája egy rendkívül érzékeny téma a magyar társadalomban, mert a deviza-hitelszerződések sok százezer magyar embernek okoznak egzisztenciális problémát, továbbá sok ezer ember veszítette el ezen szerződések miatt az otthonát. Ebben a helyzetben azt javasolni az érintett devizahiteleseknek, hogy ne éljenek a jogvédelem lehetőségével (értsd nem érdemes perelni) egy nagyon veszélyes üzenet. Az a devizahiteles, aki nem lát kiutat a helyzetéből, az hajlamos önbíráskodni, vagy az öngyilkosságot választani. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a devizahitelesek bírósághoz forduljanak, hiszen a bíróságok feladata kiutat nyitni a devizahiteleseknek a szorult helyzetükből.

Gergely tanácsai továbbá súrolják a zugügyvédkedés büntetőjogi tényállását, mert Gergely úgy ad jogi tanácsokat az olvasóinak, hogy erre nincs állami felhatalmazása, mert ő nem tagja egyik ügyvédi kamarának sem. Ha Gergely betartotta volna a „Hitelesek vagyunk“ etikai követelményt, akkor megkérdezett volna egy ügyvédet a bírósági ítélet tartalmáról és annak következményeiről.

2. Kíváncsiság

Gergely cikkében több ellentmondás van. Ezzel szemben Gergely nem kíváncsi arra, hogy ezeket az ellentmondásokat megvizsgálja. Ezzel Gergely megsérti az Etikai kódex „Teljességre törekszünk“ követelményét.

2.1. Védik-e a devizahiteleseket a devizahiteles törvények?

Gergely azt állítja, hogy az EUB szerint az uniós joggal összeegyeztethető volt a magyar forintosítási jogszabály, de ez a hír, szerinte, a devizahitelesek számára rossz lenne. A két állítás között az ellentmondás az, hogy az Országgyűlés állítólag a devizahitelesek védelmében hozta a devizahiteles törvényeket. Ha ez a szándék igaz volt, akkor az EUB mostani ítélete jó hír kellene legyen a devizahiteleseknek, hiszen akkor az EUB szerint a devizahitelesek védelme összeegyeztethető az uniós joggal. Ez alapján vajon miért gondolja Gergely, hogy az EUB ítélete rossz a devizahitelesek számára? Ha Gergely kíváncsi lenne, akkor ezt az ellentmondást megvizsgálta volna.

2.2. Miért perelnek a devizahitelesek?

Gergely azt állítja, a devizahitelesek azért harcolnak, hogy bizonyítsák, hogy a devizahitelek egészében hibásak voltak. Véleménye szerint azonban ez az elvárás irreális, hiszen a hitelből az ügyfelek lakást vettek, abban jó eséllyel már évekig éltek. Gergely nyilvánvalóan nem ismeri azokat az érveket, amelyekre az adósok az eljárásokban hivatkoznak. Ha Gergely a teljesség igényével akarna hírt adni a devizahiteles perek helyzetéről, akkor, a kíváncsiságtól vezérelve, köteles lett volna utána járni, milyen érveket használnak a devizahitelesek a bírósági eljárásokban. Ezt azonban nyilvánvalóan elmulasztotta.

3. Tényeken alapuló újságírás

3.1. Mosógép hasonlat

Gergely cikkében a deviza-hitel jogviszonyokat egy mosógép vásárlásához hasonlítja. Ez a hasonlat sérti az Etikai kódex „Kontextust kínálunk“ követelményét. Gergely hasonlata ugyanis egy elfogadhatatlan leegyszerűsítés.

Egy deviza-hitelszerződés és egy mosógép adás-vételi szerződés között jelentős eltérések vannak. A legfeltűnőbb eltérés az, hogy egy mosógép adás-vételi szerződéssel nem lehet emberi egzisztenciákat megsemmisíteni. Ezzel szemben deviza-hitelszerződések több százezer magyar embernek okoznak egzisztenciális problémákat. Továbbá a mosógép-piac bedőlése nem tudná aláásni Magyarország pénzügyi stabilitását. Ezzel szemben a deviza-hitelszerződések bedőlése vagy érvénytelenítése súlyos gondokat fog okozni az ország gazdaságának.

Ezen különbségekre tekintettel nem lehet egy mosógép javítását egy hitelszerződés feltételeinek a módosításával párhuzamba helyezni. Ez a leegyszerűsítés ráadásul sértő, mert azt sugallja, hogy a devizahitelesek annyira tájékozatlanok lennének, hogy még egy mosógépet sem tudnának vásárolni.

3.1. régi Hpt. 213. § (1) bekezdés

Gergely cikkében azt a benyomást kelti, mintha délibábot üldöznének azok a devizahitelesek, akik a szerződésük teljes érvénytelenségét kérik. A devizahiteleseket a valóságtól elrugaszkodott embereknek ábrázolni sérti az Etikai kódex „Hitelesek vagyunk“, „Kontextust kínálunk“ és „Teljességre törekszünk“ követelményeit.

Gergely a cikkben nem idézi a devizahitelesek legfontosabb érvét, mégpedig a régi Hitelintézeti törvény 213. § (1) bekezdését. Ezen törvényi rendelkezés szerint egy deviza-hitelszerződés teljes egészében semmis, ha a pénzügyi intézmény nem tájékoztatja az adóst a hiteltermékhez kapcsolódó összes költségről. Az EUB C-26/13 számú döntése és a Kúria 6/2013 számú polgári jogegységi határozata óta köztudott, hogy a magyar pénzügyi intézmények nem tájékoztatták az adósokat az eltérő deviza vételi és eladási árfolyamok gazdasági indokairól. Tehát a magyar pénzügyi intézmények elrejtettek egy költségelemet a deviza-hitelszerződésekben. Ezt a tisztességtelen piaci gyakorlatot a Hpt. az érintett szerződés teljes semmisségével szankcionálja.

A devizahitelesek tehát nem délibábot üldöznek, amikor a deviza-hitelszerződések teljes érvénytelensége mellett érvelnek. A devizahitelesek egyszerűen csak azt akarják elérni, hogy a magyar bíróságok alkalmazzák a régi Hpt. 213. § (1) bekezdését. A teljes semmisséget tehát nem a devizahitelesek találták ki, hanem az Országgyűlés még 1996-ban, amikor a régi Hpt. elfogadta.

A leírtak ismeretében Gergely cikke elhallgat egy olyan lényeges információt, ami megfelelően alá van támasztva. Ezért Gergely megsértette a „Hitelesek vagyunk“ követelményt.

Gergely továbbá nem törekszik arra, hogy a devizahitelesek témáját a maga komplexitásában, háttérinformációkkal együtt mutassa be. Emiatt megsértette a „Kontextust kínálunk“ követelményt.

Sőt Gergelyben nem merült fel annak az igénye sem, hogy teret adjon különféle véleményeknek a devizahiteles témán belül. Ezzel pedig meggátolta, hogy hangot adjon a devizahiteleseknek, akik egy olyan csoportot alkotnak, amelynek nem elég erős az érdekérvényesítő ereje ahhoz, hogy meghallják őket. Gergely emiatt megsértette a „Teljességre törekszünk“ követelményt is.

4. Egyetemes emberi jogok védelme

Végezetül Gergelynek kötelessége lenne szót emelni azért, hogy a bíróságok alkalmazzák a régi Hpt. 213. § (1) bekezdését, és ezzel nyilvánítsanak minden deviza-hitleszerződést érvénytelenné.

A devizahiteles törvények visszamenőleges hatályúak, mert visszamenőleges hatállyal módosítják a deviza-hitelszerződéseket. A visszamenőleges hatály célja pont az, hogy a devizahiteles törvények kiiktassák a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének az alkalmazását.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletet is hozott, amiben megállapította, hogy a visszamenőleges hatályú törvényhozás sérti az emberi jogokat. Emiatt a devizahiteles törvények is sértik az egyetemes emberi jogokat. Ha Gergely ezzel tisztában lenne, akkor rögtön feltűnt volna neki, hogy az EUB döntése nem hagyhatta jóvá a devizahiteles törvények alkalmazását.

Kedves Veronika!
Kedves Szabolcs!

Kérlek titeket, hogy vizsgáljátok meg Gergely cikkét. Ha a felsorolt kifogásokat megalapozottnak találjátok, akkor, kérlek, tájékoztassatok arról, milyen lépéseket kívántok tenni annak érdekében, (1) hogy az Etikai kódex megsértését korrigáljátok, továbbá, (2) hogy az Etikai kódex ismételt megsértését megelőzzétek.

Válaszotokat várva, maradok tisztelettel:

PITEE

MELLÉKLET:

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza (…) b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést, c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét, d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

 

Bankárkormány

Bankárkormány


Ne küldjön adományt!

Köszönjük az elmúlt években küldött adományokat!

Kérjük, jelenleg NE küldjenek nekünk adományokat az ERSTE Banknál vezetett bankszámlánkra!

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt szereti: