Képmutatás azt állítani, hogy a fogyasztók érdeke a deviza-alapú hitelszerződések érvénybentartása

A Kúria 2013. július 4. napján kelt ítélete szerint semmisek azok a hitelszerződések, amelyekben nincsen az árfolyamrés értéke feltüntetve. A Kúria a feleket azonban nem kötelezte az eredeti állapot helyreállítására, hanem a semmis szerződést az árfolyamrés értékével kiegészítette és úgy visszamenőleg érvényessé nyilvánította. A Kúria azt állítja, hogy mindezt a fogyasztók érdekében teszi.

Jogállami hagyományok 1949-2013

A Kúria döntése jogtalan. Képmutatás azt állítani, hogy a fogyasztók érdeke a deviza-alapú hitelszerződések érvényben tartása. Ebben a bejegyzésben bemutatunk 6 okot, amiért a Kúria ítélete elfogadhatatlan.

---

Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre és Likeoljon minket a Facebookon, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!

---

Miért jogtalan a Kúria döntése?

Az ítéletnek az a része helytálló, miszerint az árfolyamrés költség, ezért az árfolyamrés értékét fel kellett volna tüntetni a szerződésekben. Ez egy egyszerű összefüggés. Reméljük, hogy ezt most már mindenki érti.

Az ítélet ott távolodik el a jogtól, amikor a bíróság a semmisség jogkövetkezményeit kezdi vizsgálni. A Kúria ítélete ellen az alábbi okokat lehet felhozni:

1. A felülvizsgálati eljárásnak nem volt része a semmisség jogkövetkezményeinek vizsgálata;
2. A Kúria semmibe vette a kétoldalú meghallgatás elvét;
3. Az eredeti állapot helyreállítása és a szerződés érvényessé nyilvánítása nem(!) egyenrangú lehetőségek;
4. A Kúria figyelmen kívül hagyta a fogyasztóvédelmi szabályokat;
5. A Fogyasztók érdeke az eredeti állapot helyreállítása;
6. A Kúria valójában nem is mérlegelt semmit.

Ez a felsorolás nem teljes körű. Itt csak a könnyen megérthető hibákat foglaljuk össze.

1. A felülvizsgálati eljárásnak nem volt része a semmisség jogkövetkezményeinek vizsgálata

A Fővárosi Törvényszék 2012. decemberi közbenső ítéletével kettéválasztotta a peres eljárást (Pp. 213. § 3. bek.).

A kettéválasztás után az egyik eljárás arra irányult, hogy vajon a felperes fogyasztónak van-e egyáltalán joga visszakövetelni bármennyi pénzt a banktól; a másik eljárás pedig arra, hogy pontosan mennyi a felperes fogyasztó követelésének az összege.

Ezt jogi nyelven úgy fejezik ki, hogy az egyik eljárás a követelés “jogalapját” a másik pedig a követelés “összegszerűségét” vizsgálja. A Kúria elé csak a követelés “jogalapját” vizsgáló eljárás került.

Pp. 213. § (3) Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet).
Polgári Perrendtartás

A  Fővárosi Törvényszék ítélete miatt a felülvizsgálati eljárás csak arra korlátozódott, hogy vajon a fogyasztó jogosan követel-e vissza a pénzt az OTP-től. A fogyasztó követelése pedig akkor jogos, ha a szerződés semmis. A Kúriának csak ebben az egy kérdésben kellett volna állást foglalnia; ezért a Kúria eljárásának a tárgya gyakorlatilag egy megállapítási kereset volt.

Ezzel szemben a Kúria nem csak abban döntött, hogy semmis-e a szerződés, hanem abban is, hogy mi a semmisség következménye.

A semmisség jogkövetkezményeit a Kúria viszont nem vizsgálhatta volna, mert a jogkövetkezmények alkalmazása nem a megállapítási kereset része. A  a jogkövetkezmények alkalmazása ugyanis befolyásolja a fogyasztó követelésének az összegszerűségét.

Ha ugyanis a semmisség következménye az eredeti állapot helyreállítása, akkor a bank köteles lett volna a felperesnek közel 5 millió forintot visszafizetni; ha viszont a bíróság kiegészíti a szerződést, akkor a felperesnek pusztán a semmisség miatt egy fillér sem jár vissza. Ez a példa jól mutatja, hogy a semmisség jogkövetkezményének a kérdése nem(!) a semmisséggel kapcsolatos megállapítási részítélethez tartozik, hanem ahhoz az eljáráshoz, amelyik a követelés összegszerűségéről döntött volna.

Ezzel kapcsolatban idézzük a felperes ügyvédjének 2013. június 25. napján elhangzott szavait:

“A felülvizsgálati eljárás kereteit a Pp. határozza meg. A felülvizsgálati eljárásnak a keretét adja egyrészt a jogerős ítélet, másrészt a felülvizsgálati kérelem. A jogerős ítélet az egy közbenső ítélet. A Fővárosi Törvényszék úgy döntött, hogy különválasztja az eljárást. Egyrészt dönt a közbenső ítélettel a jogalapról és nem vizsgálja azt, hogy mindennek mi a következménye, hanem arról a felek vitatkozzanak tovább elsőfokon. Emiatt a mai felülvizsgálati eljárásnak az egyetlen részdöntést kell vizsgálni, hogy semmis-e a szerződés.”
A felperes ügyvédje 2013.06.25.

A fentiek alapján a Kúria döntésének az a része, miszerint a a Kúria kiegészíti a szerződést, túl megy a felülvizsgálati eljárás keretein, mert a Kúria ezzel a döntéssel egyben arról is döntött, hogy mekkora lehet a felperes fogyasztó követelésének az összegszerűsége. Ehhez viszont a Kúriának, ebben az eljárásban nem volt joga.

2. A Kúria semmibe vette a kétoldalú meghallgatás elvét

A Kúria ítéletének egy másik problémája, hogy semmibe vette a kétoldalú meghallgatás elvét.

A bírósági eljárások egyik legrégebbi alapelve a “kétoldalú meghallgatás elve”. Ez az jogelv az összes modern jogi kultúrának a része, és azt jelenti, hogy a bíróságnak meg kell hallgatnia a feleket a döntés meghozatala előtt az összes(!) olyan érvről, amelyikre a bíróság alapozni kívánja a döntését.

Ennek a jogelvnek az a funkciója, hogy a a feleknek lehetőségük legyen kifejteni az álláspontjukat, vitatkozni egymással és esetleg meggyőzni a bíróságot az eljárás kimenetele szempontjából jelentős jogi kérdésekről. Egy bírósági eljárás csak akkor tudja lezárni a vitát, ha az eljárás során a felek minden kérdést megbeszélhettek.

Azt könnyen lehet ellenőrizni, hogy vajon a bíróság betartotta-e a kétoldalú meghallgatás elvét, hiszen a tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítve van, hogy  felek mely kérdésekről fejthették ki az álláspontjukat. Azt pedig az ítélet indoklásában lehet látni, hogy a bíróság mely jogi érvekre alapozta az ítéletét.

A Kúria mostani ítéletében vizsgálta a semmisség jogkövetkezményeit és a különböző jogkövetkezmények közül kiválasztott egyet. Ezzel szemben, ha megnézzük a 2013. június 25. napján megtartott tárgyalás jegyzőkönyvét, akkor láthatjuk, hogy a tárgyaláson szó sem volt a semmisség lehetséges jogkövetkezményeiről, és szó sem volt azokról a szempontokról, amelyek alapján a Kúria a szerződés kiegészítése mellett döntött.

A Kúria bírái azzal sértették meg a kétoldalú meghallgatás elvét, hogy eltitkolták, mely érvekre fogják alapozni ítéletüket. A “kétoldalú meghallgatás elve” nem azt jelenti, hogy mind a két fél kap 5-10 percet a tárgyaláson arra, hogy beszéljen a bármiről, hanem azt, hogy a bíróság meghallgatja a felek véleményét azokról a kérdésekről, amelyek a döntés szempontjából jelentősek. Ezért a jogállami szabályok szerint a Kúriának kötelessége lett volna felhívni a felek figyelmét arra, hogy a semmisség jogkövetkezményeinek a meghatározására készül. Ez a tájékoztatás azonban a tárgyaláson nem hangzott el. Emiatt a Kúria megfosztotta a feleket attól, hogy elmondják álláspontjukat a semmisség jogkövetkezményeinek a meghatározásáról.

Néhány nappal a szóbeli tárgyalás előtt nyílt levelet küldtünk Dr. Vezekényi Ursulának, amiben kértük, hogy a Kúria tartsa be a kétoldalú meghallgatás elvét:

“Annak érdekében, hogy a Kúria ítélete a jogbékét megteremtse, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az összes érv, amelyik a döntésnél szerepet fog játszani része legyen a nyilvános tárgyalásnak, azokra a felek reagálhassanak és így azokról mindenki saját véleményt alkothasson.”
Nyílt Levél Dr. Vezekényi Ursula részére, 2013. június 19.

Sajnáljuk, hogy nyílt levelünk nem érte el célját.

3. Az eredeti állapot helyreállítása és a szerződés érvényessé nyilvánítása nem(!) egyenrangú lehetőségek

A Kúria azt állítja az ítélet indoklásában valamint az eljárásról kiadott sajtóközleményben, hogy a semmisségnek többféle jogkövetkezménye lehet, ezért a Kúria szabadon mérlegelhette, hogy a lehetséges jogkövetkezmények közül az adott esetben melyik jogkövetkezményt alkalmazza. Az ítélet indoklása:

“A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza.”
A Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú közbenső ítélete

Ha a Kúria indoklását összehasonlítjuk a semmisség jogkövetkezményeit szabályozó általános polgári jog rendelkezésekkel, akkor láthatjuk, hogy a Kúria megállapítása téves.

A semmisség általános polgári jogi  jogkövetkezményeit a Ptk. 237. §-a szabályozza. A Ptk 237. § 1. bek. szerint a semmisség jogkövetkezménye az, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ezt a jogkövetkezményt említi a törvény első helyen, tehát ezt a szabályt lehet főszabálynak (vagy elsődleges szabálynak) nevezni.

Ugyanennek a paragrafusnak a második bekezdése úgy kezdődik, hogy “Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani…“. Ez a félmondat azt jelenti, hogy a Ptk 237. § második bekezdését csak abban a kivételes(!) esetben lehetne alkalmazni, amikor a főszabály nem(!) alkalmazható.

Ptk. 237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető.
Polgári törvénykönyv 1959/IV (Ptk)

Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 2010-ben megvizsgálta az érvénytelenség jogkövetkezményeit és álláspontját összefoglalta a 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben. Ebben a véleményben a Kollégium arra a következtetésre jut, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával.

5. Ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető vagy utóbb megszűnt a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenség jogkövetkezményeiről

A Ptk. 237. §-ának a megszövegezése miatt furcsa, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának az álláspontja.  Úgy látszik elkerülte a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a figyelmét a Ptk. 237. § 2. bek. első mondatának első félmondata. A Ptk. 237. § 2. bek. első mondatának első félmondata világosan kimondja, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítása csak akkor lehetséges, ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani. Emiatt amíg az eredeti állapot helyreállítása lehetséges, addig a Kúria nem dönthetne másképp.

Ezen kívül, ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk a Kúria 1/2010. (VI. 28.) PK véleményét, akkor kiderül, hogy a Kúria is tudatában van annak, hogy a Ptk 237. § 1 bekezdése az elsődleges szabály. A Kúria viszont azt állítja, hogy ez a szabály gyökeresen megváltozott volna egy törvénymódosítás miatt a 70-es években.

5) A Ptk. eredetileg az eredeti állapot helyreállítását tekintette az érvénytelenség alapvető és elsődleges jogkövetkezményének. Az 1977. évi IV. törvénnyel történt novelláris módosítás 1978. március 1.-ével történt hatályba lépése óta a szerződés érvényessé nyilvánítását az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú jogkövetkezményként fogalmazza meg.
1/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenség jogkövetkezményeiről

Az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény indoklásának az egyik legfeltűnőbb hiányossága, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma nem árulja el hogyan jutott el arra a következtetésre, hogy az 1977. évi IV. törvény teljesen átalakította volna az addig fennálló szabályozási rendszert.  A Kúriának ezt a kérdést rendkívül részletesen meg kellett volna indokolnia, hiszen a Ptk. 237. § 1 bekezdése nem egy “l’art pour l’art” törvényi szabályozás, amit egy egyszerű törvénymódosítással ki lehetne iktatni. A Ptk. 237. § 1 bekezdésének tartalma szervesen kapcsolódik a szerződési szabadság elvéhez és a jogbiztonság elvéhez. Ez a két elv egy jogállamban annyira fontos szerepet játszik, hogy minden bírónak ezerszer meg kellene gondolnia azt, hogy eltér-e a törvényben meghatározott elsődleges szabálytól. Erről a kérdésről fejlettebb jogrendszerekben több könyvtárnyi szakirodalom áll a jogászok rendelkezésére.

A törvény szövege miatt az eredeti állapot helyreállítása és a szerződés kiegészítése egyáltalán nem egyenrangú lehetőségek. Az eredeti állapot helyreállítása a főszabály; a szerződés kiegészítése pedig csak kivételes esetekben lehetséges. Ezért a Kúriának nincs mérlegelési joga eldönteni azt, hogy a semmisség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. A Kúriának ezért kötelessége lett volna a  szerződés kiegészítése helyett az eredeti állapot helyreállítását előírni.

4. A Kúria figyelmen kívül hagyta a fogyasztóvédelmi szabályokat

A Kúria döntése akkor sem lenne jogszerű  ha elfogadnánk azt, hogy a Kúriának megvolt a mérlegelési joga eldönteni azt, hogy a semmisség melyik jogkövetkezményét alkalmazza.

A mérlegelés során ugyanis a Kúria nem vette figyelembe a speciális pénzügyi jogi szabályokat. A Hpt. 213. § 3. bek. szerint a szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Ennek a törvényi rendelkezésnek az a következménye, hogy ha egy bank semmis szerződést köt, akkor annak minden negatív következményét a banknak kell viselnie. A fogyasztó ezért szabadon eldöntheti, hogy számára a semmiség következményei közül, melyik a legmegfelelőbb, és kérheti a bíróságtól, hogy azt a következményt alkalmazza.

16. § (5) bek. 2. mondat: A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről

Hpt. 213. § (3) bek.:  A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

A mostani eljárásban a fogyasztó egyértelműen állástfoglalt arról, hogy az eredeti állapot helyreállítását kéri. Ezt a kereseti kérelem világosan mutatja. Az eredeti állapot helyreállítása a fogyasztónak közel 5 millió forint visszafizetést valamint a szerződés lezárását jelentette volna. A fogyasztó ugyanis mostanra közel 5 millió forinttal többet fizetett vissza a banknak, mint amennyi hitelt eredetileg kapott a banktól. E helyett a Kúria a szerződést érvényben tartotta, aminek az eredménye, hogy a fogyasztó még további tíz évig köteles fizetni a törlesztőrészleteket és viselni az árfolyamingadozás kockázatát.

Ezen hátrányokhoz képest elenyésző annak a jelentősége, hogy a Kúria ítélete felveti annak a lehetőségét, miszerint a bank talán jogtalanul módosította az árfolyamrés mértékét. Mindenki tudja, hogy a bankok az elmúlt években jogtalanul  manipulálták az árfolyamréseik értékét. Az árfolyamrés manipulálásának kérdését viszont nem bírósági eljárásokon kellene vizsgálni, hanem a PSZÁF-nak már régen fel kellett volna lépnie a bankok ellen.

A Kúria döntésének semmi köze a fogyasztóvédelemhez. Ez az ítélet bankmentés.

5. A Fogyasztók érdeke az eredeti állapot helyreállítása

A Kúria döntését állítólag a fogyasztók érdekeinek a figyelembevételével hozta. Ez az ítéletből ugyan nem derül ki, de ezt állította Dr. Wellmann György a Kúria a Polgári Kollégium vezetője az ítélethirdetést követő sajtótájékoztatón. A híradások szerint Dr. Wellmann Györgynek az az álláspontja, hogy a fogyasztók rosszul járnának az eredeti állapot helyreállításával, mert akkor a teljes hitelösszeget egyszerre kellene visszafizetniük a banknak, mégpedig a most aktuális devizaárfolyamon.

Wellmann hangsúlyozta: egy esetleges semmissé nyilvánítás sem jelentené azt, hogy ne kellene visszafizetni a felvett kölcsönt. Saját véleményeként kifejtette, hogy a korábbi jogerős döntés megváltoztatta az eredeti szerződést, amikor tulajdonképpen forinthitellé alakította a tartozást. Szerinte, mivel devizahitelekről van szó, a mostani árfolyamot kellene ilyen esetben figyelembe venni. Úgy véljük, ezzel még a svájci kamatokat alapul véve sem biztos, hogy jól járnának az adósok.
Devizahitelek: semmis, de mégis érvényes a szerződés.

Felmerül a kérdés, hogy mit történne, ha helyre kellene állítani az eredeti állapotot. Ezt a  kérdést az elmúlt hetekben nagyon sokan feltették, de ismereteink szerint eddig senki nem vette a fáradságot, hogy írásban megválaszolja. A mi álláspontunk 2011. november 11. napja óta változatlan (Fogyasztóvédelmi elemzés, 24. oldal)

5.1. Milyen árfolyamon kellene elszámolni a szerződés semmissége esetén?

A bank és a fogyasztó között a deviza-elszámolást a szerződés tette kötelezővé. Viszont ha a szerződés semmis, akkor nem lehet a deviza-elszámolásra sem hivatkozni. Ezért a bank és a fogyasztó közötti elszámolást a valóságos pénzmozgások alapján kell elvégezni. A valóságos pénzmozgások pedig azt mutatják, hogy a bank forintban folyósította a hitelt, a fogyasztó pedig mindig forintban törlesztett. Ennek eredményeként az elszámolásnak forintban kellene megtörténnie. Forint elszámolás esetén teljesen mindegy, hogy mekkora az aktuális devizaárfolyam. Azt a devizaárfolyam ugyanis nem befolyásolja.

5.2. Vissza kellene-e egy összegben fizetni az eredeti tartozást?

Abban igaza van  Dr. Wellmann Györgynek, hogy semmisség esetén a fogyasztóknak a hitelösszeget egyszerre kellene visszafizetniük. Arról azonban nem tesz említést, hogy ezt a fogyasztók minden gond nélkül meg tudnák oldani.

A hitelszerződés semmissége esetén ugyanis az ingatlant terhelő jelzálogjog is semmis. A jelzálogjog a hitelszerződést biztosítja, ha semmis a szerződés, akkor semmis a biztosítéki jog is. A jelzálogjog semmissége azt jelentené, hogy az elszámolás pillanatában minden fogyasztónak lenne egy tehermentes ingatlana. Erre az ingatlanra pedig fel tudna venni egy új hitel, amivel ki tudná fizetni a régit.

Ilyen egyszerű az eredeti állapot helyreállítása. A Ptk 237. § 1. bekezdése már több mint 60 éve, lényegében változatlan tartalommal hatályban van. Valószínűleg, akik írták a Ptk-t, azok még tudták, hogy működik.

A Fogyasztók érdeke tehát a szerződések semmisségének megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása. Ezzel a megoldással a fogyasztók jól járnának, mert csökkenne a tartozásuk értéke és mert az árfolyamkockázatot nem kellene tovább viselniük. Ez az egyetlen jogszerű megoldás a devizahitelesek problémájára. Emiatt képmutatás azt állítani, hogy a fogyasztók érdeke a deviza-alapú hitelszerződések érvényben tartása.

6. A Kúria valójában nem mérlegelt semmit

A Kúria azt állítja, hogy mérlegelte a semmisség jogkövetkezményeit, és a mérlegelés alapján kiválasztotta a megfelelő jogkövetkezményt. Ezzel szemben, ha figyelmesen elolvassuk a Kúria indoklását, akkor kiderül, hogy a Kúria valójában nem mérlegelt semmit.

A mérlegelésnek ugyanis az lenne a lényege, hogy az, akinek mérlegelnie kell, megvizsgálja  a különböző döntési lehetőségeket, összegyűjti az egyes döntési lehetőségek mellett és ellen szóló érveket, majd ezen érvek ismeretében kiválassza a számára megfelelő döntést.

Ha a Kúria mérlegelt volna, akkor nem csak azt állapította volna meg, hogy van két lehetséges jogkövetkezmény, hanem leírta volna azt is, hogy mely jogi érvek szólnak az eredeti állapot helyreállítása mellett és mely érvek szólnak ellene.

Ezzel szemben a Kúria csak azt vizsgálta, hogy ki lehet-e egészíteni a szerződést. Majd miután megállapította, hogy a szerződés kiegészíthető, akkor úgy döntött, hogy kiegészíti a szerződést.  Az eredeti állapot helyreállíthatóságának kérdését pedig nem vizsgálja.

Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza.
…
Ez az érvénytelenségi ok azonban kiküszöbölhető, vagyis a szerződés hibája orvosolható, így a Kúria az eredeti állapot helyreállíthatóságának kérdését nem vizsgálta.
A Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú közbenső ítélete

A Kúria “mérlegelése” értelmetlen. Tartalmi hiányosságok esetén a szerződések mindig kiegészíthetőek. Ehhez az észrevételhez nincs szükség jogi végzettségre. Ez a “mérlegelés” viszont azt eredményezi, hogy teljesen mindegy, hogy  a bankok mit hagytak ki a szerződésekből, az igazságszolgáltatás “mérlegeléssel” mindig ki fogja egészíteni azokat.

A Kúria tehát valójában nem mérlegelte a a semmisség jogkövetkezményeit, hanem önkényesen eldöntötte, hogy kiegészíti a szerződést. Ez az ítélet legfontosabb üzenete.

7. Összegzés

A Kúria 2013. július 4. napján kelt ítélete több okból elfogadhatatlan. A legfontosabb ok az, hogy a Kúria nyilvánvalóan a bankok érdekeit tartotta szem előtt, amikor a szerződés érvényben tartása mellett foglalt állást.

A deviza-alapú hitelszerződések érvényben tartása teljesen ellentétes a fogyasztók érdekeivel. A döntés továbbá felmenti a bankokat a törvények betartása alól, mert innentől kezdve nem kell foglalkozniuk azzal, hogy a szerződésekben minden szükséges tartalmi elemet feltüntessenek. Cinizmus azt állítani, hogy a Kúria mérlegeléssel jutott volna erre az eredményre.

A Kúria valójában nem mérlegelt semmit.

---

Kérjük, támogassa egyesületünk tevékenységét!
A legkisebb adomány is számít.

Bankszámlaszámunk: Számla tulajdonos:
Pénzügyi Ismeretterjesztő és
Érdek-képviseleti Egyesület

Számlavezető Bank:
ERSTE Bank Hungary Zrt.

Bankszámlaszám
11600006-00000000-40556309

Támogatását nagyon köszönjük!