Az Alkotmánybíróság szembe megy a jogállami hagyományokkal

Az Alkotmánybíróság 2014. március 17. napján kihirdetett döntése világosan mutatja, hogy a Magyarország távolodik az európai jogállamok közösségétől.

Az igazságszolgáltatás minden tekintetben kiszolgáltatja a magyar társadalmat a politikai elit kénye kedvének.

Alkotmánybírák

Az Alkotmánybíróság döntése szerint megfelel a jogbiztonság követelményének az, ha az állam jogszabállyal módosít magánjogi szerződéseket.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis a törvényhozás “a szerződéseket ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megkövetel“.

“Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli.”
Alkotmánybíróság X/1769/2013 sz. határozata (2014.03.17.)

---

Iratkozzon fel a jobb-oldali oszlopban a Hírlevelünkre, Likeoljon minket a Facebookon és kövessen minket a Twitteren, hogy az elsők között értesüljön az eredményeinkről!

---

A jogállamok egyik legfontosabb alappillére a hatalmi ágak szétválasztása. A hatalmi ágak szétválasztásának pedig az egyik logikus következménye az, hogy a bíróságok és a törvényhozás alkotmányos jogosítványai nem fedik át egymást.

Támogatás

Ha egy jogállamban a szerződések tartalmának a módosítása a bíróságok feladata, akkor ez kizárja, hogy ugyanezt a jogosítványt a törvényhozás is gyakorolja.

Az alkotmánybíróság által hivatkozott római jogi alapelv (clausula rebus sic stantibus) szerint, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan körülmény áll be, amely folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, akkor a bíróságok jogosultak a szerződést módosítani.
Ez a római jogi alapelv csak és kizárólag a bíróságokra vonatkozik. Ha egy törvényhozás erre az elvre hivatkozva törvényt alkot, akkor átlépi a saját alkotmányos jogkörét.

Az alkotmánybírák pökhendiségét mutatja, hogy a latin kifejezés megemlítésével akarják azt a benyomást kelteni, mintha ennek a döntésnek jogtörténeti megalapozottsága lenne.

Azzal, hogy az Alkotmánybíróság kimondja, hogy a törvényhozás ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkezik, mint a bíróságok, nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása csak a papíron létezik.

Egy jogállamban az alkotmánybíróság feladata megvédeni a társadalmat a hatalmi elit túlkapásaitól. Ezzel szemben Magyarországon az alkotmánybíróság kiszolgáltatja a társadalmat a hatalmi elit önkényének. Az alkotmánybíróság által adott felhatalmazás alapján ugyanis a magyar politikai elit a saját kénye-kedve szerint módosíthatja a megkötött hitelszerződéseket.

A hitelszerződések módosításának a haszonélvezői a bankok lesznek.

A hitelszerződések utólagos módosítására ugyanis nem(!) azért van szükség, mert a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan körülmény állt volna be, amely folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

A hitelszerződések utólagos módosítására valójában azért van szükség, mert a bankok nem tartották be Magyarország törvényeit. Nem tájékoztatták a fogyasztókat a hitelekhez kapcsolódó költségekről és kockázatokról és nem mérték fel megfelelően a fogyasztók kockázatviselési képességeit.

A fogyasztók érdeke a hitelszerződések felbontása. Egy jogállamban senkit nem lehet kötelezni arra, hogy üzleti kapcsolatban maradjon egy olyan intézménnyel, amelyik nem tartja be a törvényeket.

---